Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond
fényes emlékoszlopait ledönti az idő, s csak nemzetüknek „örök átka" marad utánuk „sötét oszlopként" (Voltak fejedelmek ...), hogy beszél a „megváltókról", akiket „fakereszt illet" (Kereszt), hogy az ő kivágott szívéből nő ki talán az a babérfa, mely ... koszorúja lesz a bajnokoknak, Kik a szabadságért harcolnak! (Kivágom én...) Nem figyelt fel a jelentés Petőfi „excentrikus" gondolatainak, világgyűlöletének igazi okaira. Arra, hogy ez nem más, mint a zsarnokság és az igazságtalanság gyűlölete. A kritikai értékelés statisztikát is közölt. Eszerint az év folyamán 18 magyar nyelvű verseskötett jelent meg Magyarországon. E termésből cím szerint csak öt művet emelt ki, köztük harmadikként említette Petőfi Felhők c. verseskötetét. 38 Az irat egyik legérdekesebb része kétségkívül a magyar irodalom akkori általános képének megrajzolása. Ez a bevezető fejezet magyar fordításban így hangzik: „A magyar irodalom ebben az évben egyáltalán nem nyújt örvendetes képet, nem mintha a teljesítmény kevesebb lett volna, mert mennyiségileg ez az év egyáltalában nem áll az előző évfolyamok mögött, és a művek tartalma, ezek belső értéke sem rosszabb, nem csekélyebb, mint az előző éveké; de éppen ebben jelentkezik a kedvezőtlen vonása, mert kitűnik belőle, hogy a magyar irodalom nem mozdult előre. Ha az a hely, amelyet betölt, tudományos szempontból kedvezőbb álláspont lenne, meg lehetnénk vele elégedve; mert az irodalmi mozgás nem mindig jelent előre lépést; azonban a magyar irodalom egyáltalában nem áll valami fényes helyen, és ezért kedvezőtlen jelenség, hogy nem mozdul el a helyéről." Azon, hogy ebben a tespedés állapotában levő, ilyennek jellemzett jelentésben a bécsi kormány magyarországi titkos irodalmár-szakértője és ügynöke Petőfi Felhők c. verseit „excentrikusaknak" írta, a rendőrminisztérium és a kamarilla még nem ütközött meg, hisz ezzel a versek politikai vagy világnézeti tartalmára pontosabban nem utalt. Nem is sejtették még, hogy Petőfi rövid idő múlva mennyire kimozdítja helyéből a magyar irodalmat, s milyen fontos szerepe lesz a politikai helyzet megváltoztatásában. Annál jobban felfigyeltek azonban arra, amit a drámai költészetről és ennek is egyik újonnan megjelent, művéről, Czakó Zsigmond Leona c. drámájáról közölt. A jelentésnek ez a része így szólt: „A drámai irodalom terén több alkotás jelent meg, a legtöbbje rossz, kevés középszerű, kiemelkedő egy sem. Feltűnő, hogy azok a darabok, amelyeknek értékét a magyar színház elismeri, sorban megbuknak. Az egyik legbolondabb darab Czakó ,,Leoná"-ja, támadás minden pozitív vallás és minden államberendezés ellen; olyannyira, hogy ez még a pesti ifjúság számára is túl erős volt; 38 A szépirodalom termését a tájékoztató jelentősnek mondja (Im Feld der schönen Literatur ist vieles geleistet worden). Első helyen CSÁSZÁR FERENC költeményeinek második kiadását említi, majd GARAY JÄNOS verseiről írja, hogy azokat tetszéssel fogadták. Ezután szól PETŐFI Felhők c. verseskötetének megjelenéséről. A legérdekesebbnek két népdal- és mondagyűjteményt tekintett: HERCZEG VIKTOR: Népdalok, s a Kisfaludy Társaság által kiadott gyűjteményt. Nyilvánvalóan ERDÉLYI JÁNOS: Népdalok és mondák c. kiadványára gondolt, amelynek I. kötete 1846-ban jelent meg.
