Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond
IV. A „Felhők" és a „Leona" Az alábbiakból kitűnik, hogy az irodalomtörténeti kutatás olykor a kémtörténentek izgalmával vetekszik. Arról is volt szó, legbizalmasabb politikai ügyről és ennek megvizsgálásáról legfelsőbb, Habsburg államhatalmi szinten. A vizsgálat tárgya a magyar irodalom, helyzeténenk áttekintése volt általánosságban, az 1845—46-os irodalmi termés alapján, a Metternich-féle önkényuralmi rendszer alkonyán. Mit is kutathattak volna mást, mint olyan törekvéseket, eszméket, amelyek a Habsburg-monarchia politikai és társadalmi berendezkedését megdöntéssel fenyegetik? Ilyen pedig bőségesen akadt az 1840-es években a monarchia egész területén, főképp Olaszországban, Lengyelhonban és Magyarországon. Hogy a magyar irodalom ekkor már mennyire politikai üggyé vált, bizonyítja, hogy nem kisebb személyek foglalkoztak vele Bécsben, mint: maga Ferdinánd császár és király, az ő mindenható titkos államtanácsa, a kamarilla, élén Metternich herceggel, a „Titkos Házi, Udvari és Állami Kancellária" elnökével. Referensünk is magas hivatal tölt be, s nem más, mint Sedlnitzky gróf, a „Császári, Királyi Rendőr és Cenzor Hivatal" vezetője. Bizalmas udvari állásában ez volt a címe, de röviden csak „Polizeiminister"-nek nevezték. -— A „Magyar Királyi Udvari Kancellária" vezetője, Apponyi György gróf, a „Judex Curiae", vagyis országbíró Majlát György, mint a helytartótanács akkori vezetője, és a budai „Central Censur Collegium" — vagy ahogyan magyarul írták: „Könyvvizsgáló Főhivatal" — első ülnöke, az időben Czech János tartozott még a cenzúraügyek fő irányítói közé. Ők szerepeltek annak a jelentésnek a felülvizsgálásában és az ebből származott bonyodalomban is, amely az 1845—46. évi magyarországi irodalmi termésről adott „tömör áttekintést és kritikai értékelést". A magyar irodalom hazai szakembere, akiről a rendőrminiszteri referátum megállapította, hogy „a tárgyban jól képzett személy", megőriztet inkognitóját. A kamarilla titkosságára valóban jellemző, hogy a tárgyalások során és ennek aktáiban a magas személyek egymás között sem árulták el a nevét. A névtelen besúgó többször tett összehasonlítást az előző évek irodalmi jelenségeivel, így kétségtelen, hogy évenként, rendszeresen küldte Bécsbe információit. 34 Magyar irodalom — „Ungarische Literatur" — címet adták Sedelnitzky rendőrminiszter 1846. december 31-én Bécsben kelt 1514 1947. sz. aktájának. Az irat tárgya: A magyar irodalom helyzete az 1846. igazgatási évben? 5 A jelentés azonban nem pontosan erről a naptári évről szól, hanem 1845. november 1-től 1846. október 31-ig terjedő időszak irodalmi alkotásait öleli fel. Ezt nevezték akkor „kormányzati" vagy „katonai" esztendőnek, s a bürokratizmusra jellemző, hogy még az irodalmi élet jelenségeit is ennek keretében vizsgálták. Tábori Kornél és Takáts Sándor kutatásai eredményeként az első világháború utáni években fény derült a bécsi titkos hírszerző központ szervezetére 34 Az előző, 1844—45. évről szóló irodalmi tájékoztatás is megtalálható Bécsben (Allgemeines Verwaltungsarchiv, Polizeihofstelle, Ungarische Literatur, H 103/1846. sz.). A szépirodalomról szólva ez úgy vélekedik: „örvendetes az irodalomra nézve, hogy az összegyűjtött költemények megjelentetése iránti igény csökkent. Ez azt mutatja, hogy az olvasók komolyabb tárgyak felé fordulnak." A jelentések beküldője tehát egyáltalában nem mutatkozik költészetbarátnak. 35 Az előző jegyzetben idézett helyen, H. 121/1847. sz. — „Allerunterthänigster Vortrag des Presidenten der k. k. Polizeihofstelle. Grafen Sedlnitzky über den Stand der Ungarischen Literatur während des Verwaltungsjahres 3846. — Wien, 31. Dezember 1846."
