Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
KISS JÓZSEF—MIKLÓS DEZSŐ: A "második inas"-tól a "könyváros"-ig
de, bár Petőfi színészneve áll a felső sorban, mégis ő lehetett a szerepkönyv szerinti 2. inas, mert azé volt a nevető szerep. Ez, mint Rexa Dezső közlése óta tudjuk, egyetlen mondatból és egy „Ha-ha-há"-ból állt. 1fi Petőfi következő föllépte is csak alig volt több statisztálásnál. Erre mindjárt másnap került sor, Nestroy Majom és vőlegény c. zenés bohózatában. Az egyik címszerepet (Mammlok v. Mamok majom) Hasenhuth Lénárd, a Nemzeti Színház balettmestere „alakította", kit a társulat igazgatói a csökkenő érdeklődés miatt hívtak meg vendégszereplésre. Ö „csakugyan felélénkítette a közönséget" 17 : a darabot két nap múlva újra műsorra tűzték. Nestroy színpadi műve azoknak a divatos „majom-daraboknak" egyike volt, amelyek az énekes bohózatot az akrobatikával vegyítették: ez esetben a szerep szerinti valóságos, állatseregletből szabadult, bukfencező, makogó, minduntalan ki-be ugráló majom (Hasenhuth) és a magát (miért — miért nem?) majomnak álcázó vőlegény ismételt összetévesztése, illetve az ebből adódó képtelen bonyodalmak ragadtatták hahotára az akkori közönséget. Petőfi tehát ezúttal egy bohózatnak is alig nevezhető vásári produkció jelentéktelen figuráját alakította. „Fauszt, vadállatok őr je" (Borostyán úr) a vándormenazséria tulajdonosának, Tigrisfog úrnak alkalmazottja. A fennmaradt nemzeti színházi szerepkönyv, 18 akárcsak a színlap, a személyek között név szerint említi, pedig a szövegben majdnem teljesen néma szerepet alakít: az I. felv. 13. jelenetében az idomított majmát kereső Tigrisfog kíséretében „több cselédekkel" berohan a színre; Mamok, a majom egy fa tetejére szökött, onnan próbálják lehozni. Közben a kórus énekel : Ott a fán ül, vigyázz, El ne szökjék a gaz, stb. s a „szolgák" (köztük feltehetőleg Fauszt is) kiabálnak: „Ott ül a fán, ni!" A II. felv. 14. jelétében újra megjelenik Tigrisfog a „szolgákkal" (bizonyára Fauszt is köztük van) és végre elfogják (Mamok helyett) — a majomnak öltözött vőlegényt; közben fogadkoznak: „Most már nem szabadul meg!" A fennmaradt színlapok időrendjében mintegy kéthetes hézag következik, s nov. 29-én a költőt már rangosabb szerepben látjuk viszont. Töpfer darabja a 30-as évek derekától kezdve (Világ divatja címen) több ízben került a budai színészek műsorára 19 : egyik pesti magyar színházi 1837. évi előadása Vörösmartynak adott arra alkalmat, hogy Déryné alakításairól őszinte bírálatot mondjon. 20 Alcíme: A pesti korhely pajtások, a darab három összetartozó komikus figurájára utal, kiknek nagyhangú, kérkedő magatartása és felsülése a cselekménybe bohózati elemeket vegyít s egyúttal erkölcsi elégtétellel is szol16 REXA D.: PETŐFI SZÉKESFEHÉRVÁRI FELLÉPTÉHEZ. IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK 1913. 2—5. 1. A szerepkönyvet 1. OSzK Színháztörténeti Oszt. M. M. 7474., ill. N. Sz. P. 31. sz. alatt. 17 SZUPER i. m. 17. 1. Van Szuper feljegyzéseinek egy eredeti rétege: valóban egyidejű, hevenyészett adatai. Mint a most felbukkant színlap igazolja, ez is azok közé tartozik. 18 OSzK — Szinháztört. Oszt. N. Sz. M. 63. — A darabok, melyekben Petőfi a fenti műsor szerint fellépett, többségükben megtalálhatók az OSzK színháztörténeti gyűjteményének gazdag kéziratos anyagában. Ezek a szövegek azonban, bár általában közel-egykorúak, nem feltétlenül egyeznek a szóban forgó előadás szerepkönyvével, mert a kéziratokat kézről-kézre adtákmásolták, közben húztak is a szövegből. Ezért azt, hogy valóban pontosan mennyit és mit mondott a költő a színpadon, e források alapján csak több-kevesebb valószínűséggel határozhatjuk meg. ül L. BAYER JÓZSEF: A NEMZETI JÁTÉKSZÍN TÖRTÉNETE. Bp. 1887. II. 447. 1. 20 L. VÖRÖSMARTY MIHÁLY MUNKAI. (Szerk. GYULAI PAL.) VI. k. Bp. 1904. 99—100. 1.
