Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KERESZTURY DEZSŐ: Teremteni új nemzedéket

CSIKY GERGELY „PROLETÁROK" C. DRÁMÁJÁNAK EGYIK SZÍNPADI JELENETE den jelentősebb képviselője. Az egységes lendületű magyar reformmozgalom szétesőben, átalakulóban, sok vonatkozásban: ellentétére fordulóban volt. Amit az ötvenes-hatvanas években a szükséges, a forradalom idején elvben már elfogadott reformokból végrehajtottak: egy összmonarchikus, pszeudojozefinista parancsuralom hajtotta végre. A katasztrófába vitt fejlődés természetes, hazai hajtóerői nélkül: igen sokban ezek ellenére, kárára. Az egész századon áthullámzó reformmozgalomnak a „polgári fejlődés" néven összefoglalható második szakaszában újra a „körülmények átka" s azután a „jó lehetőségek elmulasztása" lett az egészséges fejlődés elferdítő je. A század második felében a magyar közélet újra meg újra feltűnő, annyiszor fénylő s annyiszor meggyalázott vezéreszméje: a nemzeti erdékegyesítés — más neveken a súlyegyen, az egységes nemzetiség — utoljára a hatvanas évek elején ragyogott fel teljes fényével; a kiegyezés után évtizedekre elhomályosodott és a nemzeti önhittség, gyűlölködés, a népelnyomás meg a hazai illuzionizmus jelszava lett. A század végének művelt értelmisége és öntudatosodó tömegei ezért is egyre inkább ellene fordultak. A most bemutatott félszázad fejlődése túlságosan ellentmondásos, s ez tükröződik a róla szóló irodalomban is. Sokáig nem igen lehetett róla mást mondani, mint azt, hogy a hanyatlás, az elsivatagosodás, a negatív mozgás ideje. E kiállítás rendezői más szemlélet kifejezői. Erre utal már a címül választott