Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye

jegyzését, hogy Torockón „a bányászatot a parasztok művelik. Azt hiszem, Kain végezte olyan módon a fémmunkálást dézsájában, mint Torockó népe napjainkban"/'

2 Az sem tetszett neki, hogy csak a jobb módú torockóiak építettek csinos kőépületeket — s azok is szász stílusban. Még az olyan apró megjegyzéstől is óvakodott, hogy Torockó „piaca elég tág, de ronda és szabálytalan"/'

3 A torockói földművelésről hangulatos képet festett, de megfeledkezett arról, hogy itt még jó termés esetén sem termelnek hat mázsánál többet. Azt sem említette, hogy a Kővár utcában szégyenketrec állt, amelybe a részeg embereket csukták kijózanodásukig. Orbán Balázs különös szokásként írt arról, hogy a torockói lagziban pénzért árulták a bort. A befolyt összegből „rendszerint egy tehenet vagy lovat szoktak az új házaspár számára venni".

44 Jókai kegyesebb célokra — iskolai kiadásokra — áldozta a borpénzt. Eszményítéssel függ össze az is, hogy míg Orbán kárhoztatta a torockóiak egymás közti házasságát s a legényeknek a fürge székely menyecskéket ajánlotta, Jókai székelynek tekintette őket s ezt mellőzte. Az Orbán által nem említett csűri székely tánc, a csürdöngölő bemutatásával a torockóiak székelységét, a kufercessel a magyarsággal való azonosulását hangsúlyozta. Előfordult az is, hogy Orbán jövőre vonatkozó elképzeléseit Manassé váltotta valóra. Az erdélyi tudós szerint a torockói vasiparnak „a legüdvösebb lendületet az által lehetne adni, ha néhány kitűnőbb torockói ifjú bányászati egyetemeken nyerhetne oktatást és magasabb technikai tudományokban való, kiképeztetést".

45 A Bach-korszakbeli politikai körök megbélyegzését célozta a torockói bányászok kényszerű katonai bevonultatása, amelyet Orbán nem említett. * * * Barna bőrkötéses, szép kivitelezésű noteszba írt feljegyzések szerint az 1876-i erdélyi útjáról hazatért Jókai gondosan tanulmányozta és lefordította Charles Boner „Transsylvania its produis and its peoples" című. Erdélyről szóló londoni kötetéből azt a részt, amely a torockóiakkal foglalkozott. Az Egy az Isten jegyzeteiben megírta, hogy Boner könyvét forrásként használta. A nevet és a címet azonban pontatlanul jelölte meg, s a Följegyzések c. kritikai kötetben csak ezt a hibás adatot olvashatjuk a részletes feljegyzés magyarázataként. Azt már nem említették, hogy ezeket az emlékeztető szavakat és kifejezéseket Boner munkájának fordítása közben rögzítette Jókai. Az angol vendég a letűnt időket és a népviseletet bemutatott részekhez minden bizonnyal felhasználta Kővárynak a Torockó és a torockói nép c. értekezését. ízelítőként idézzük a 30. rectón szereplő bejegyzést: „Boner unitárius pappal utazik Bentham és Shakespeare arczképét leli. Thorocko lakosait stájeroknak hiszi, de már magyarokká Zeitek".

40 Boner munkája a következőképpen kezdődik: Egy unitárius pap várakozott rám s ismét egy magyar család vendége vol42 I. m. 852—53. 43 NAGY FERENC i. m. 205. 44 5. k. 223. 45'5. k. 212. 46 Följegyzések 2. k. 99.