Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Pór Anna: Egy elfelejtett műfaj
esik viszont Balog István Vérpohár című tablójának keletkezése is. A darab ebben az időben állandóan szerepel vándortársulatának műsorán.3 Eddig sem Arany János balladájának, sem pedig Balog tablójának forrását nem sikerült megállapítani. Tolnai Vilmos csak a ballada második részének, az asztaltáncoltat ás spiritiszta élményének forrását derítette fel. Nem is igen kereste, honnét vette Arany a „siralmas tárgyat", mert „az effajta rémballadák száma légió a XIX. század első felének folyóirataiban és almanacbjaiban". Feltételezi, hogy valamely német „novella-mázolótól vette". 2 ' 1 Magam sem jutottam ennél tovább, és ugyanakkor Balog István tablójához sem sikerült megtalálnom valamely meghatározott történetet, vagy pedig — mint ahogyan ezt a Kékszakáll esetében a későbbiekben kimutatjuk — színművet, amely a tabló alapját képezhette volna. Marad tehát a feltevés, hogy mindkettő a maga korában közismert témát, a rangkülönbség által elválasztott szerelmesek tragédiáját dolgozta fel. Balognál a korabeli romantika jegyében az apa „őskori hős", aki élet és halál uraként barbár módon megöleti a leányát és annak pórfi szeretőjét, míg Aranynál a történet már a XIX. század második felének társadalmára jellemző módon zajlik: a kitaszított leány elpusztul a nyomorban, az apát pedig bűne súlya összetöri. Arany balladájának indítéka közismerten a szellemidézés és a megtébolyodásban megnyilatkozó bűnhődés, a vásári rémtörténet csupán előkészítés és külső keret. Világos tehát, hogy Arany müve, mint egy későbbi kor más eszmevilágát képviselő költői alkotás ebben az esetben csupán adat arra vonatkozóan, hogy Arany debreceni színészkedése idejében ilyenfajta szerelmi tragédiákat a vásári képmutogatás harsány színeivel és képekre bontott, sűrített drámai szerkezetével előadhattak, és hogy az a tárgy, amelyet Arany választott, hihetőleg jellegzetes. Ezt bizonyítja egyébként Tolnainak a XIX. század almanaehirodalmára vonatkozó utalásán kívül az is, hogy a témának, a szolgával szeretkező leány történetének számos változata ismeretes az európai népballadák között és egyben a magyar szájhagyományban is. 25 A mesalliance téma alapjául a Guismunda és Giusquardus c. olasz széphistóriát szokták megjelölni. A Boccaccio novellája nyomán írt verses história hazánkban a XVI. században jelenik meg először nyomtatásban 26 és a XVITI. század végéig igen népszerű. A riépballadai változatok közül több motívum egyezik a mi tablónkkal. így például A pogány király leánya című balladában, akár a Vérpohárban, az apa meglátja, amint a leánya rangjához nem méltó szeretőjével sétál, és kegyetlen brutalitással megöli, halálra rúgja a leányát. — A Bethlen Annában a Vérpokárhoz hasonló módon egy harmadik személy figyelmezteti a nemes embert, hogy húga a kocsissal szerelmeskedik, a fivér rajtakapja és halálosan megsebzi. A Szép Júliában a király megtiltja leányának, hogy a jobbágyát szeresse. Megöleti a fiút, és szívét Júliának küldi, aki belehal a fájdalomba, mire a király megtörik és megbánja a tettét. Amint a cím is jelzi, a Vérpohárban szintén szerepel az elküldött szívhez hasonló barbár motívum: az apa a megölt szerető vérét itatja meg leányával : 23 Balog 1. naplójában „Vérpohár" vagy „Vérpohár tablója" címen szerepel: 1826. okt. 22. Keszthely, július 4. Kaposvár, aug. 11. Kanizsa, 1827-ben is több ízben adják elő. majd 1831-ben Pöstyénben, Mosdóson, 1834-ben Párádon adják. — lehetséges, hogy más címen ugyanez a tabló lehetett az 1831-ben Pesten a „Nemzeti Színjátszó Társaság" által előadott „nevezetes és mindenütt kedvességgel fogadolt Néma Ábrázolat Gitár és Ének kísérettel hét állásban, ezen nevezett alatt A' FORRÓ SZERELEM ÁLDOZATTYA. — Az előadáson ugyanis Balog I. mint színész fellép. (OSZK. Színlapgy.) 24 TOI NAT VILMOS : Arany Kép-mutogatójának személyes vonatkozásai. Jrodalomiiirtntct. 1916. 5—6. sz. 107.1. 26 VARGYAS LAJOS : Kutatások a népballada középkori törlénetében. Ethn. 1960. 2—3. sz. 163. 1—4. sz. 479. 1. — 1962. 2. sz. 206. 1. 26 ENYEDI GYÖRGY : Guisrr unda és Guisquardus, Debrecen 1577. KI A XJOZAY TIBOR : Régi Magyar Irodalom ELTE Bölcsészkar. Egyetemi jegyzet, (kézirat gyan.) Bp., 1953. 535—E68. I. 9ö
