Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában

A CSEKEI REFORMÁTUS TEMETŐ literátornak, mint politikusnak készülj rajongásig szerette a költőt, 1841-ben — az Eötvös szerkesztette Arvízköny vben — szép, lírai hangú megemlékezésben mondott búcsút mesterének: „Visszaemlékezem rá s örömében szívem repes. Ilyen alakkal az életben kevesen találkoznak. Az enzésnek e korában, az erkölcsök romlásának közepette hasonlított ő egy jó illatú virághoz, mely a rothadt dombtetőn nő fel. Hű fija a természetnek, mely vagy hallgat vagy szól, de hamisat soha nem mond: egyszerűsége s gyermekded ártatlansága az emberiség őszinte ifjúkorára emlékeztetett — egyenesen Homér világából látszott lépni közénk."

42 Az ifjak közül egyesek később igen fontos szerephez jutottak Szatmár megye politikai életében. Ilyen volt Nagy Ignác, aki Kölcseyt a diétára is elkísérte; 1841ben egyike azoknak, akik a híres szatmári tizenkét pontot megfogalmazták, és ezzel olyan reformtervet készítettek elő, amely az 1848. évi törvényalkotásnak is alapjául szolgált. Nagy Ignác 1848-ban követi minőségben képviseli megyéjét az első népképviseleti országgyűlésen.

13 Nem a patvaristák között, hanem Kölcsey szűkebb családi körében találjuk Simon Pált. Személyéről keveset, Kölcseyhez fűződő kapcsolatáról többet tudunk. Iskoláit elvégezvén, 1833-ban került a csekei kúriába, ő volt Kálmánka első nevelője. 42 SZEMERE BERTALAN: Kölcsey emlékezete. Budapesti Árvízkönyv (szeri.: B. Eötvös József) Pesten, 1840. IV. k. 205. 1. 43 Magyarország vármegyéi és városai, (szerk.: BOROVSZKY SAMU) Szatmár Vármegye. Budapest, (1908), 514—517. 1.