Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában
nemes, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden nyolcadik lakos nemes volt. „Bírják a vármegyét — írja Magda Pál — 11 grófi, 7 bárói, 1 hercegi, s nagyszámú előkelő nemes famíliák, a kamara, s a két királyi városok." 14 A megyei arány mint azt már fentebb is láttuk — érvényes Cseke községben is. A nagyszámú nemes famíliákat a jobbágyok százai tartják el, a csinos nemesi udvarházak szomszédságában ott sorakoznak a parasztok vertfalú, alacsony, náddal, zsúppal, szalmával, gazzal fedett viskói. Furcsa, szomorú kép: hat-hét napfényes nemesi kúria, s körötte tucatjával nyomorúságos jobbágyházak, a honfoglalás korában sem lehettek szegényesebbek; romantikus léleknek kell annak lennie, aki a világosság százada után ezeket a viskókat emberi lakhelyhez méltónak tartja. És Kölcsey ilyen tekintetben nem volt romantikus lélek. A táj közelben is, távolban is gyönyörű, a falu kétségbeejtő és kilátástalan. Amikor 1815-ben arra kérik, szerezne vevőket Kazinczy munkáira, keserűen válaszolja: „Esküszöm! hogy itt senkinek sincs pénze könyvet venni, és legalábbis félszázad alatt senkinek sem leszen." A korabeli földrajzi írók dolgos, nyíltszívű, de makacs népről írnak ; hogy ebből mi a valóság, tudjuk. Dolgosak, mert a kényszer hajtja őket, makacsok, mert ez egyetlen fegyverük. A nemesi vármegyére mi sem jellemző jobban, mint az a tény, hogy Nagykárolyban a XVIII. század közepén — alig két emberöltővel Kölcsey előtt — még boszorkányt égettek. A felvilágosult Szirmay borzadva ír le egy ilyen processust, miszerint „Rekettye Pila és Varga Anna, Császlóra való asszonyok, a társaiknak kinyilatkoztatására minden szokott kínzások alá vetettek, az után Károlyban elevenen meg égettettek. Varga Anna a kínzásnak minden garádisait ki állván, szemtelen tagadta boszorkányságát, de Rekettye Pila és Tóth Borka kínos faggatásnak három nemei után olyan képtelenségeket magokra vallottak, melyeket csak a kínok sajtolhattak ki egy okos állatból, úgymint számtalan társaikat, még pedig nemes és legbecsületesebb asszonyokat neveztek, kik lidércen jártak a Szent Gellért hegyére." 15 Kölcsey idejében persze nem égetnek már boszorkányokat, a falu népe azonban szegénységük velejárójaképpen még mindig nagyon babonás. A vidéket több ízben is egy-egy kisebb földrengés rázza meg ; újabb, forrása a babonának; egy-egy váratlan haláleset hetekig izgalomban tartja az embereket, mert „mint rém feljár". „Én nem csudálom őket — írja Antónia részvéttel —, igen el vannak ők még foglalva a babonáktul." 16 S vajon, milyen kép tárul elénk akkor, ha ennek a kis közösségnek hivatott vezetőit, papjait, tanítóit vizsgáljuk meg. A század első két évtizedében valahogy nem lehetett rendben a csekei református egyházközség szénája sem. 1801-ben és 1802-ben egymást váltják a lelkészek, egyik sem akar maradni a csekeiek „igazságtalansága miatt". 1803—10-ig a sárospataki főiskolát és külföldi akadémiákat végzett Szarvady László a község papja. Az ő békéjét az egyik nemesúr erkölcstelen és rakoncátlan élete, a tanító botrányos magaviselete zavarja meg. Vizsgálat vizsgálatot követ. A Szarvadyt követő lelkész - Széles András — két esztendő múlva azért hagyja el a parókiát, mert a csekeiek fizetését akarják megkurtítani. Kölcsey Ferenc érkezése idején a Debrecenben tanult, majd külföldi főiskolákat is látogató Nagy István a falu lelkésze, de ő is csupán öt esztendeig bírja. Lelkészsége idején a vizitációs jegyzőkönyvek a nemesi famíliák templom széki perpatvarairól, a Köl14 MAGDA PÄL: Magyar Országnak és a határőrző katonaság vidékinek legnjabb statistikai és geographiai leírása. Pesten, 1810. 449. 1. 15 SZIRMAY A. id. mű T. k. 02. 1. 18 KÖLCSEY A. naplója, 94. 1.
