Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában

K 0 LCSE Y FER EN C CSEKEI 0 T THONÁBAN MIKLÓS RÓBERT 1814 végén Kölcsey Ferenc megosztozott testvéreivel és a következő esztendő tavaszán a Bihar megyei Almosdról a Szatmár megyei Csekére költözött. Az egyezség értelmében a két fivérnek, Sámuelnek és Péternek maradt az álmosdi birtokrész, míg a költő és öccse, Ádám az ősi csekei birtokot vette tulajdonba. (Eddigi ismereteinkkel ellentétben a Kölcsey-fivérek születési sorrendje: Ferenc, Sámuel. Ádám, Péter). Az Almosdról Csekére való költözéssel kétségtelenül lezárult Kölcsey életének egyik korszaka, azt azonban maga sem gondolta, hogy huszonnégy évi hontalanság után életének még elkövetkezendő esztendeit — kevés és csak ideiglenes megszakításokkal — ebben a kis Tisza menti faluban tölti el. A költözés évében töltötte csak be életének huszonötödik esztendejét, haláláig, éppen huszonhárom évig, lakta Csekét; sződemeteri, debreceni, pesti és álmosdi tartózkodása tehát eltörpül a csekei közel negyedszázad mellett. Ez a kis dolgozat nem a Csekén töltött esztendők Kölcseyének költői fejlődését, közélet i tevékenységét akarja bemutatni, hanem arra törekszik, hogy a rendelkezésre álló adatok és nein kevésbé ínég ma is fellelhető tárgyi emlékek (táj, falu, épületek, bútorok) alapján rekonstruálja azt a környezetet, azt a falusi közösséget, azt a családi életet, baráti és munkatársi együttest, amelyben a Himnusz költője élt; a költő hétköznapjait, életformáját, a mindennapok Kölcseyét kívánja szerény eszközökkel bemutatni. Cseke (ma Szatmárcseke) és közvetlen környéke, a Szamos két partján elterülő hatalmas erdőségek, csak a XII. században kezdenek betelepülni. Az első XII. századi négy telep Cseke, Milota, Kölese és Túr, a következő század hozza létre Kóródot, Csecsét, Istvándit, Kömörőt, Fülesdet és az idők folyamán elpusztult Kenézt.

1 Magáról Csekéről annyit tudunk, hogy a XII. században virágzó katolikus egyháza volt, az ,,új hitet" a Beregben vásározók honosították meg, akik rendszeres piacozásaik során találkoztak a reformátorokkal.- A község színtiszta református jellegét a XIX. század elejéig megtartotta, csak ez idő tájt kezdettek katolikus jobbágyok is beletelepülni. 1815-ben — Kölcsey költözködése évében — vált szükségessé, hogy számukra anyakönyvet nyissanak. Templomukat csak 1841-ben épít1 MARSAI FERENC: A középkori Szatmár Megye. Budapest, 1940. 74—70. 1. - KISS KÁLMÁN: A szatmári reform, egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 399.1.