Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Baróti Dezső: Felvilágosodás és klasszicizmus

A HÉTKÖZNAPI MUNKA KÉPE AZ ENCIKLOPÉDIÁBÓL Chardin is, akit alighanem a század legnagyobb festőjének tarthatunk, elindul az egyszerű emberek és használati tárgyaik felfedezésére és a fény ragyogásával veszi körül őket. A való világ, mondhatnánk úgyis, hogy a fizikai világ jelenségeinek sokoldalú befogadására történő apperceptív, empirikus, vagy ha tetszik extravertált alkotó módszer általában nagy szerepet biztosít az érzékszervek által szerzett tapasztalatoknak. Egyik legfontosabb eszköze mégis a reális, a vizuális kép; —• használata a felvilágosodás számára a földi valóság, a természet a jelenségek látható birodalmának meghódítását jelenti. Valójában egy hosszú, már a renaissance óta elkezdődött folyamat hirtelen meggyorsulásáról van szó, de a felvilágosodás mintegy közelébe ment látható dolgoknak, alaposan végignézte őket és számtalan új tulajdonságukat, sőt szépségüket fedezte fel.

22 Ez a magatartás nagymértékben kiszélesítette és változatossá tette az irodalom hagyományos képanyagát, amelyet a klasszicizáló törek22 Vö. STAROBINSKI: L'Invention de la liberté. Genève 3964.