Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Baróti Dezső: Felvilágosodás és klasszicizmus
mozzanatára kiterjedő dinamikus mozgást képvisel, mely a felvilágosodás lendületében erősen benne élő D'Alembert szavait idézve, olyan erőszakkal vetette rá magát mindenre, mint egy gátjait széttörő folyó vize, 7 s a kor nem kis öntudattal rendelkező hite szerint, aki megpróbálná gátolni terjedését (most a mi Bessenyeink egyik szemléletes képével szólunk), csak ,,tengeriszemet hajigálna a Dunába, hogy folyása megrekedjen . . . " H A kor filozófiája és irodalma egyébként már Locke óta hajlamos arra, hogy az emberi gondolkodást, sőt az érzelmeket is a görbéjüket állandóan változtató mozgás sok sorozatának fogja fel, de a mozgás, a kiváncsiság, régivel való szakítás és az újrakezdés gyönyöre, az az általános evázió, amelynek egyik jellegzetes megnyilat*kozását a filozófus század sokat emlegetett kozmopolitizmusában és a többféle funkciót is betöltő exotizmusban ismerik fel, ebben az időben minden valamirevaló író és művész alapélményei közé tartozik. Marivaux-t egyenesen az állhatatlanság dicséretével szokták vádolni (valójában a dialektika egyik korai formájáról van szó nála), 9 de Montesquieu, Diderot, Rousseau intellektuális és emocionális életének egyik legfőbb jellemvonását is joggal a mozgalmasság felett érzett gyönyörűségben s ennek sokféle változatában való kisugárzásban láthatjuk, maga Voltaire pedig épp ott bukott el, ahol klasszikus rendet és stabilitást keresett, vagyis tragédiáinak és poémáinak jó részében, a gondolat és a stílus villódzó mozgását megvalósító regényeit, filozófiai eszmefuttatásait, epigrammáit és leveleit viszont máig is joggal a világirodalom remekművei között emlegetjük. Hasonlót mondhatunk a filozófus írók kortársainak képzőművészetéről és zenéjéről. A festők a pillanatban eltűnő, elemi mozgás megragadására törekednek, egy-egy lépés, egy szoknya vagy hajtincs libbenésén, egy gitár húrjának rezgésén, vagy akár a hétköznapi használati tárgyak fény-árnyék játékán örökítik meg az élet váltakozó újszerű élményét. Claudelnek az a megjegyzése, hogy Fragonard Olvasó nők című képét egy ki nem ejtett mondat szonorítása tölti be, Watteau vagy Chardin képeiről, és különösen a kor egyik jellemző műfaját képviselő rajzok, vázlatok seregéről is elmondható. 10 Amikor tehát Holbach a Természet rendszerében azt fejtegeti, hogy a világegyetemben minden mozog, s hogy mindaz, amit mozdulatlannak látunk, egy pillanatra sem marad ugyanazon állapotban, hogy létezni nem más, mint állandóan születni, növekedni, visszafejlődni és elpusztulni, s amikor a folytonosan mozgó világegyetem törvényeinek megfelelően mindazokat az intellektuális megnyilatkozásokat, érzelmeket, cselekvési módokat, amelyeket addig a léleknek szoktak volt tulajdonítani, az agyban levő mozgások eredőjének tekinti, illetve amikor mindebből azt az erkölcsfilozófiát alakítja ki, hogy az ember élete csak akkor lehet boldog, ha a cselekvés, a vágy, a reménység, a szenvedés állandó mozgása tölti be, tulajdonkeppen csak a felvilágosodás egyik legjelentősebb alapélményét foglalja az addigiaknál következetesebb és bátrabb materialista rendszerbe. 11 Ez a dinamikus mozgás a szellemi élet zárt területén túl is nyomon követhető, s tulajdonképp csak egyik, bár viszonylagosan autonóm megnyilatkozása a feudal lis rendszer ellen hovatovább végső támadásra lendülő polgárság általános magatar7 D'ALEMBERT : Essais sur les Éléments de Philosophie ... Amsterdam 1759. Vö. Cassirer: id. mű. 8 Magyarországnak törvényes állása (Magyar Irodalmi Ritkaságok 56—57. sz.) Bp. 1941. 9 HONDT, JACQUES, DE: Hegel et Marivaux. Europe. N° 451—420. (1966). 320. 1. 10 Vö. STAROBINSKI: id. mű. 11 HOLBACH, PAUL—HENRI— DIETRICH: Système de la Nature ou des loix du monde physique et du monde moral. Londres 1771.1.
