Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Illés Ilona: A bécsi „Ma”
valóságos irodalmi anarchia az : ne áltassuk magunkat ! — anarchia a mai ifjúságnak csakis rokonszenves lehet!" 8 Babits volt az első, aki érdemben szólt hozzá a fiatalok ügyéhez. Az általa felvetett kérdéshez, a Tett értékeléséhez és a fiatalok új álláspontjához még sokan hozzászóltak a Nyugaton belül és kívül. Hangos volt a sajtó ezekben az időkben ezeknek az állásfoglalásoknak az elemzésétől. Pedig a Tett csak kezdete volt annak, amit a Ma tovább visz és merészen meg is valósít. A lap igen tehetséges munkatársakkal indult. Köztük volt elsősorban Komját Aladár, Lengyel József, Révai József, György Mátyás, Rozványi Vilmos és még többen az új költészetet kialakítani akaró ifjúság köréből, akik kellő kulturáltsággal és tehetséggel vették fel a harcot az új művészet megteremtéséért, a l'art pour l'art és a polgári költészet ellenében. Elsőként szólaltak fel a háború ellen. Verseik nemcsak tartalmilag, de formailag is eltértek a Nyugatban megszokott lírától. S ha ezek a versek nem is érték el a babitsi-szépségnormák mértékét s művészi tökéletességben nem is vetekedtek a korszak elismert nagy költőivel, mégis valami új szelét libbentették meg ezek a magyar irodalomban. A Tett sikereket ért el, Kassák szerint „botrány sikerek-"et. De mégis foglalkoztak vele, felfigyeltek rá, nem maradt hatástalanul tevékenysége. A háború ellen határozott nemmel szembeforduló folyóiratot nem lehetett nem észrevenni. A lap igen hamar népszerűvé vált. S éppen a túlzott népszerűsége is egyik oka lett annak a rendelkezésnek, amely betiltotta a lapot. Akkor történt ez, amikor horizontja egyre szélesedett, programja egyre bővült, amikor már nemcsak a magyar irodalom új képviselői, de a világirodalom ismert nagyjai is bevonultak hasábjaira. Appolinaire, Jules Romains. René Arcos mellett az európai irodalom jelentős áramlatainak képviselői s egyéb művészetek képviselői is jelen vannak, Altamore, Kandinsky, Kulbin, Mestrovic, Verhaeren, Duhamel, Paul Port, Bemard Shaw és folytathatnók a sort. A Tett tizenhét száma mindegyikében tartogatott valamilyen meglepetést a világirodalom köréből. S ezek mellett időnként Kassák egyegy programcikke jelölte meg a lap útját, tisztázta feladatait. Ezek a feladatok túlmutattak a Nyugat körein, merészen vállalták az új irodalom megteremtését és felfigyeltek a korszak modern művészeti áramlataira. A lap egyszerre volt magyar és nemzetközi. Gúny és értetlenség vette körül, hasonlóképpen külföldi rokonaihoz. A munkatársak mégis, félretéve a megszokott tradíciókat, vállalták az értetlenséget, követték az új irányt. A szocialista közösség eszményét kívánták hirdetni műveikkel. A Tettet betiltó rendelet megkísérelte, hogy véget vessen ennek a törekvésnek. A kialakuló felfelé ívelés megtorpant. De csak egy pillanatra. Nem sokkal a lap „közleményeinek a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt" született betiltó rendelet után, Kassák új lapalapítási tervet dolgozott ki. S a terv megvalósítása nem is késett sokáig. A Ma érettebb, nagyobb perspektívát felölelő terv szülötte volt. Első száma 1916. november 15-én meg is jelent. A Ma első száma a Tetttői eltérő formában, új tipográfiával, szélesebb skálájú irodalmi, elméleti anyaggal indult útjára. A programváltozás elsősorban az új irányzatok befogadásával függött össze. A programváltozás a folyóirat címe, illetve alcíme változásában is kifejezésre jutott. Az I. évfolyam 1. számától a IV. évfolyam 1. számáig a lap alcíme: Irodalmi és Képzőművészeti folyóirat. A IV. évfolyam 2. és 3 BABITS MIHÁLY: Ma, holnap és irodalom. Nyugat, 1916 LT. 331.
