Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Vezér Erzsébet: Ady első találkozása a francia modernekkel

metafizikához: „Tudják meg az emberek, akik nem tudják és kíváncsiak a különös gyön}~örűségekre, hogy a hasisban semmi csodálatosat, semmi mást nem fognak találni, mint a természetes fölnagyítását . . . De már figyelmeztettem az olvasót, hogy a hasismámorban nincsen semmi határozottan természetfeletti." Valóban, ahogyan a középkori misztika is azokon az érzéki csalódásokon alapszik, melyek a vallási mámor, az ima, az önsanyargatás révületében jöttek létre, úgy a szimbolizmus transzcendens elemeinek is ilyen érzéki csalódás a kiindulópontja, amelyet nem feltétlenül a mesterséges mámor, hanem a modern idegrendszer sokféle bonyolult, egyes betegségekkel járó szenzibilitása is létrehozhat. Más kérdés az, hogy a későbbi szimbolistáknál a metafizika világszemléletté válik. Baudelaire-nél még nem erről volt szó. Ezért is jelentős, hogy Adynál Baudelaire ösztönzése volt a döntő, mert különben nehéz lenne áthidalni azt a szakadékot, mely Ady publicisztikájában megnyilatkozó racionalizmusa és a szimbolizmus idealista filozófiája között tátong. Különös jelentőséget kap ez a tény, ha figyelembe vesszük, hogy Ady vizionárius látásmódja a maga álomszerűségével nagyon hasonlít a szimbolista esztétika intuitív élményéhez, mely a valóságot közvetlenül, minden értelmi mozzanat kiiktatásával kívánja megragadni. Adynál nem ilyen irracionális alkotó folyamatról van szó. Erre utal ő maga is, mikor ezt mondja: „Mert az álomszerűség, melyet a művész — látszólag — könnyű eszközökkel lehit vagy rögzít meg, iszonyúan súlyos valami."

25 Már kezdő költő korában is megvetette azokat, akik „hangulatban, hitben élnek",

26 az egyetemes gondolkodó eszményét tűzte maga elé és ezt is valósította meg, ha nem is filozófiai értelemben. Logikusan következett ez minden dogmától irtózó racionális alkatából, mely a Verlaine-féle átkozott költő ösztönösségétől és a Rimbaud-féle látnók típustól egyaránt távol állott. Az érzékenységnek, Ady szavával, az emberi érzésképességnek ez a hatalmas kitágulása, melyet Baudelaire leír, az ő számára egyáltalában nem volt újság, hiszen régóta hozzászokott a bor élvezetéhez, ő is „mámorgályák utasa" rég. De most vált világossá előtte az, hogy milyen szoros kapcsolat van a mesterséges mámor szinte tudományosan részletezett lélektani hatása és a modern költészet esztétikai gyakorlata között. Azt mondhatjuk, hogy Baudelaire adta meg neki a végső bátorítást ahhoz, hogy „a mámor turistakötelével" mélyebbre is merészkedjen a lélek meredélyén, mint ahogy eddig tette. Nem Baudelaire hatott rá voltaképpen, hanem a Baudelaire-nél csírájában bontakozó modern lélektan, a Baudelaire-nél megjelent modern idegember, akiben először ismert önmagára. Az a modern idegember, akinek a problémáit már nem képes megoldani a vallás és még nem minden kérdésére tud felelni a tudomány. Akinek már nemcsak lelke, de idegei és ösztönei is vannak. Akinek a lelke már nem bűnök és erények pedáns kettős könyvelése, hanem új, ismeretlen erők csatatere. „És a modem Megváltónak, óh istenem, idegei is vannak. Nem is kell, hogy diák- vagy ifjú huszártiszt-korunkban nőkkel és tivornyákkal hívjuk elő őket. Ezek az idegek táncolnak maguktól is, amikor a tánciskola korát már túlhaladtuk. Hozzuk, a gólyamadár egyszerre hozza velünk, az idegeink Vitus-kcdvét."

27 — írja egyik cikkében. Persze nemcsak Baudelaire művében találkozott a modern idegemberrel. Ott nyüzsgött az Párizs forgatagában és azt látta meg Rodin Gondolkozójában is: „Nem azt a bizonyos örök-embert, aki nincs. Az embert, aki ma él. . . Meztelen óriás, bronzember ül a bronzsziklán. Megedzett, meghúzott, megpróbált, erős izmú, erős csontú ember. Éppen tán az idegei lehetnek megtépettek kissé . . . Ezen az arcon 25 Színi Gyula: ADY ENDRE az irodalomról 249.1. 26 Eles szemmel. Ady Endre összes versei. Bp., 1965. II. 525.1. 27 Tolsztoj meghalt? Budapesti Napló 1907. júl. 17.