Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Keresztury Dezső: Magyar írók arcképei

fényképészek teszik kapóssá, meg tetszetőssé, giccsessé az élet nagy pillanatait: a gyermekkort, az érettségit, a házasságot, az utazásokat megörökítő műveiket. Ezeken a beállításokon mindig ott a kor ízlésének a nyoma. ,,A hölgy az úrra néz, az úr a gépre néz !" : a ligeti fényképész a Liliomban egy kor ízlésének jelszavát tette halhatatlanná. De mennyi élet, meglesett pillanat, léleklátó ráhibázás van mégis ennek a korai fényképészetnek sajnos nagyon is megtizedelten ránk maradt emlékei között. Az öreg Vörösmarty hátratámaszkodó dereka, szigorúan elrévedő tekintete, ökölbe szoruló keze; Madách megindítóan riadt mozdulata, ahogy faragott Íróasztala elé ereszkedett — hogy éppen csak elkezdjem a sort. Vahot Imréről többet mond a kép, amelyen kövér, szakállas-joviális pókként tűnik elénk, mint ezernyi adat szerkesztői ügyességéről és komiszságáról. Kemény nehézkesen emeli óriás fejét csizmába-zekébe disputált zömök testén. Vagy Dóczi Lajos, ahogy úgy pihen kerevetjén, mint egy