Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz

Az ellentét gyakran szemléletesen, képszerűén jelenik meg, és így az ábrázolás elevenségét, életszerűségét biztosítja. Ilyen ellentétes ábrázolással mutatja be a költő a férfikor és az öregség különbségét, amikor szász Petrét így beszélteti : Bell jó, kinek (úgymond) szolgál az egészség. Barna piros színben a férfiú épség ; Ki érzi, jövendő számos fiak atyja: Jó kedve az olyat soha el ne hagyja. De az öregember csak tövis az ágon, Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt; Érzi, hogy oly vendég, kit senkise' maraszt. (TU. ének) Az ellentét olykor a jellemzés, a mozgalmasság és a szemléletesség művészi összhangját tartalmazza. A IV. ének következő versszakaiban a férfi és az ifjú ellentéte a két nemzedék általános különségét (a férfi komoly, ritkán szól —• az ifjú tör, ront, szalad stb.) éppen úgy bemutatja, mint e korszak generációjának eltérő vonásait, hiszen az idősebbek még hadban nőttek fel, az ifjak már nem tanulták a fegyverforgatást. A két képsor éppen tartalmi és formai gazdagságával ragadja meg az olvasót: Ott férfi nyugodtan lát hadi készséghez, Szól komolyan, ritkán, annál többet végez, Paripát fényessé, fegyvérit élessé, Teszi sok szerszámát nagy rettenetessé. De a fiatalság, mely harcra szokatlan, Békés Buda évin nőtt fel tanulatlan, Mint büszke csikó-méiij ha ereszti jászol. Tör, ront, szalad, ugrál, ide-oda gázol. Ezután a fehérnép, majd a gyermek bemutatása következik, hogy a felsorolás teljes legyen. A klasszikus epika nagy hasonlatai népies elemmel vegyülnek. Éppen ebben a kettősségben áll Arany stilisztikai művészete : egyszerre idézi Homérosz emlékét és a magyar nép sajátos észjárását, képalkotó tehetségét. Amikor Etele hadgyakorlatáról ír, a sereg mozgását hatalmas epikai képsorral mutatja be, s ebben a népiesé a főszerep. A hatalmas sorból csak két versszakot ragadunk ki ennek szemléltetésére: Van, hogy egész tábor kapu módra fordul, Minden csapat éllel meredez a sorbul; Mint gyermeki játék — csörcsavarintóban. Sarkon forog egy vég, más szilaj ugróban. S valamint jó béres kezében az ostor: Megkanyarul hosszan néha egész hadsor, Közepin hurkot vet, gyors vége kipattan, Megérzi bizonnyal, kire majd ez csattan. A kortársak felismerik Arany művészi célját, erről tanúskodik az akadémiai bizottság jelentése, melyben a Buda halálát Nádasdy-jutalomra ajánlják. Ebben többek között ezt olvashatjuk:

19 ,,A szerző nem kevesebbet céloz, mint, amennyire lehetséges, a műköltészet 19 A. J.: összes Müvei, IV. 229.1.