Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz

eposz nem bírja el a hétköznapi ábrázolást. Ez tűnik ki abból a bírálatból is, amelyet Arany Hebbel Frigyes Anya és gyermeke című művéről írt. Ahogy Arany fogalmazzar ,, . . . a költészet az maradjon mégis, aminek lennie kell: ünnepe a léleknek, nem hétköznapja". Csakhogy ezáltal elvész számos társadalmi probléma ábrázolásának lehetősége is! Arany hatalmas költői gyakorlatának és elméleti előkészületének birtokában alkotja meg a Buda halálát. Ebben a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás kérdését veti fel, bár az utóbbira csak bizonytalan jelzéssel ad választ. A nemzeti függetlenséget egyrészt a Habsburg-ház elnyomó politikája, másrészt az európai fejlődés szempontjából ábrázolja. Etele karddal vívja meg harcait, a boldog Ausztria házassággal érvényesül, a hun király nagylelkű, az osztrák császár pedig zsarnok. Mindez kimondatlanul is feltűnik az olvasónak, aki már a reformkor óta ismeri a költői gyakorlatot: az idegen uralkodóval szemben Attilát, az Árpádokat vagy Mátyást énekli meg a költő — a cenzor engedelmével. (Ezt a gyakorlatot már Berzsenyi, Kölcsey és Vörösmarty követte; nem véletlenül találjuk a Himnusz-b&n, és a Szózat-ban a nemzeti királyok dicsőítését.) Másfelől a vezérek torzsalkodása, majd a testvérgyilkosság nemcsak általában mutatja be a polgárháború szörnyűségét, hanem konkréten is: 48-as szabadságharcra vonatkozhat. Arany „büszke, szenvedélyes, versengő vezérek"-ről szólt a Koldus énekben, s a Buda halálában is érzékelteti, hogy, ,,a királyok őrjöngését a nép sínyli meg". A hun birodalom bukása Arany korában a nemzeti függetlenség elvesztését jelenti. Ezt a függetlenséget egy új honfoglalás teremtheti meg ismét, tehát erkölcsi újjászületés az ára. Joggal veti fel Hermann István,

17 hogy Buda városépítése a haladás, Etele nomád életmódja pedig az elmaradás jelképe. Arany és sok kortársa sajátos ellentmondások között vergődik. Mint a Rab Ráby szereplői csak nyugatról várhatják a haladást, a fejlettebb kapitalista országok útmutatása nyomán. De vajon Ausztria germanizáló törekvésének engedjenek-e ? Gyarmati sorsot szánjanak-e hazájuknak ? A haza és haladás ilyen ellentmondása sajátos helyzetet teremt, s ez megmagyarázza, hogy Arany magyar úton kíván haladni és Etelének az ad igazat, aki a hagyományokat őrzi. Arany lírai költészetéből kitűnik, hogy a költő éberen figyeli az 1860 után kialakuló politikai viszonyokat. Jól látja, hogy újra megindul a küzdelem a nemzet függetlenségének kivívásáért, de a politikai pártok egymás ellen fordultak, s ennek a szembeállásnak az idegen hatalom látja a hasznát. Ezt is kifejezik a testvérek torzsalkodását és a Detre intrika ját bemutató jelenetek. Másfelől nagy jelentősége lehet annak is, hogy Etelét mint világverő hőst, a népet pedig mint katonanemzetet mutatja be a költő. A nemzeti függetlenség biztos záloga éppen az önálló hadsereg — ez Kossuth fellépése óta minden kortárs előtt világosan áll. Tehát Arany a kor legégetőbb problémáját foglalta költeményébe szokásos rejtőző eljárásával és sajátos míívészi kifejező eszközeivel. A nép háttérbe szorul a költeményben, de hősének népszerűségét bemutatva ,,a népi erők frissességét is érezteti a költő, s magyar szempontból bír némi szimbólum-értékkel az a főhős, aki a szunnyadó népi erőt mintegy varázslattal fel tudja ébreszteni". (Barta János)

18 A Buda halála Arany tudósköltészetének olyan kincsesbányája, mehynek most csak néhány drágakövét mutathatjuk be. A naiv, az archaikus és a klasszikus hagyományokat csodálatos harmóniával illeszti egymáshoz a költő. Nagysága éppen mér17 HERMANN ISTVÁN: Arany János esztétikája, Bp.. 1950; 281. 1. 18 BARTA JÁNOS: Arany János, Bp., 1953; Hfl. 1.