Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz

A Keveháza békét hirdet a magyarok (hunok) és a nyugatiak között. Bendegúz és Detreszász kézfogása a jobb jövő záloga lehetne, mert a győztes hun vezér baráti békejobbot nyújt legyőzött ellenségének. De vajon mit tett az osztrák császár, amikor idegen segítséggel legyőzte a magyar honvédeket ? Ez a kérdés merül fel az egykori olvasó lelkében, talán éppen ezért írt róla ebben a formában a költő. A hun trilógia „alaprajza" az ötvenes években készült el. Első része hat éneket foglal magában és nagyon tömören azt tartalmazza, amit a Buda halála tizenkét éneke. A második rész öt énekben Bika és Ildikó versengését adja elő. A két királyné versengésének oka a jóslat, amely szerint Attila birodalmát az a fia állítja helyre, akit még nem ismer. A harmadik rész Csaba királyfi címmel Etele halálát, Krimhilda csatáját és a székelyek sorsát tartalmazza. Mindezt Arany a tervvázlatban foglalja össze, s a trilógia első részének két énekét, a harmadiknak pedig négy énekét fejezi be. A terv valóban eposzi : az egész nemzet élet-halál kérdését tartalmazza. Középpontjában a testvérviszály áll, de emellett az idegen befolyás hatása is jelentős tényező. A jóslat előre érzékelteti a birodalom tragikus jövőjét, amelyet a magyarok bejövetelének reménye enyhít. A test vér viszály valójában polgárháború. Ezt Arany egyik legkedvesebb olvasmányában, a kSáhnáméban éppen úgy megtalálta, mint a római őstörténetben. Talán Horatius 7. epoduszának sorai is hatottak rá: . . . Rómát keserves végzet üldözi, a testvérgyilkos kéz bűne, hogy ártatlan Remusnak vére földre hullt, késő fiakra átkosan. Trencsényi Waldapfel Imre fordítása Az idegengyűlölet a krónikák és a magyaros írók szemléletéből fakad. Kézai és Thúróczi éppen úgy bizalmatlan az idegennel szemben, mint Dugonics András. Az eposz költője a székelyföld felől várja a feltámadást. Innen várta Jókai is, amikor Csabáról írt regéket „a magyar nemzet legnehezebb napjaiban" (1858), és az utolsót így fejezte be: „Hogy alusztok olyan mélyen, ti örök vitézek!" De nem is aludtak mélyen a székelyek ebben az időben. Kossuth megbízásából Klapka éppen Románia felől akart betörni, s előre küldte megbízható embereit, hogy a székelyeket előkészítsék a felkelésre. A szervezőket leleplezték, elfogták és kivégezték. Váradi Józsefről, akit Bibarcfalván fogtak el, még balladát is költött a nép. Ez a ballada később Benedek Elek és Sebesi Job székelyföldi gyűjtésében meg is jelent.

13 A hun trilógia megoldását sok nehézség hátráltatta : a mondák csekély száma és ellentmondása (a Nibelung-ének Attilája csak eszköz Krimhilda kezében), a költő betegeskedése és a nagykőrösi iskola terhes munkája. Ehhez jánüt Arany számos kétsége: érdekli-e a közönséget a népi eposz, s ha igen, ebben a formában kell-e megoldania. Ezekre a kérdésekre elméleti tanulmányokban keres választ. Arany tanulmányaiban és kritikáiban a magyar irodalom legjelentősebb történeti és egykorú problémáival foglalkozik. A Naiv eposzunk című tanulmány középponti gondolata Aranyt mint költőt is foglalkoztatja,ezért így fejezi be: „Fogunk-e mi utódok ez alap hiányában,az elbeszélő költészet terén valami jóravalót hozni létre, nem tudom; részemről e hiánytfájdalommal érzem..." A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmány utolsó szakaszában tér rá a költő az őt érdeklő kérdésre: milyen legyen a magyar népies eposz versfoimája ? Megállapítja, hogy a hexameter nem lehet népszerű a széles körű közönség előtt, a kettős alexandrint túlságosan egyszerűnek találja, a többi idegen formát a nyelv rímsze13 Magyar Népköltési Gyűjtemény, III. 94. 1.