Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz
a magyar nép pogánykori élete foglalkoztatta az írókat. Ilyen módon számos tanulmány, cikk és novella jelent meg a hunok és az ősmagyarok életéről. Az Új Magyar Múzeum I. évfolyamában (1851—52) több tanulmány szerzője foglalkozik a pogány magyarság életével. Idézzünk néhányat : Ipolyi Arnold : Papok a pogány magyaroknál; Szabó Károly: A magyarok hadszerkezetéről Árpád korában Bölcs Léon szerint; Szabó Károly: A hét magyar nemzetségről; Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a legrégibb időkben stb. Nemsokára megjelenik Ipolyi Arnold Magyar Mythologiája (1854), melyet Aranj 7 mindjárt megrendel, és Szabó Károly egymásután adja ki a krónikákat magyar fordításban. Mindezt Arany nemcsak elolvassa, hanem gondosan jegyzeteli is. 1855-től Szabó Károly Nagykőrösön tanít, ezért vele és Szász Károllyal minden kérdést személyesen is megbeszélhet. A fogékony Jókai mindjárt megérzi a közönség igényét és egymásután írja hun és ősmagyar témájú novelláit. 1851-ben adja ki Tsong-Nu című elbeszélését, mely a hunok győzelméről szól, ugyanebben az évben jelenik meg Egy lakoma a hun királynál című munkája és A varchoniták, amelyet Móra Ferenc népmese formájában jegyzett fel. 9 Ilyen módon Arany tudományos és szépirodalmi forrásokhoz meg mintákhoz jutott, s most már könnyebb volt munkáját folytatnia. Másfelől azt is éreznie kellett, hogy a legjobbak számítanak rá. Jókai 1851. július 15-én ezt írja Aranynak. 10 ,,Most sem író, sem olvasóközönség nincs. Úgy kell őket egyenként szemen szedegetni össze, hogy csak olyan állapotban lehessíink is irodalmunkkal, mint 1847 végén. Ne hagyj el e nehéz törekvésben, még csak kezdetén vagyok, s már bele is fáradtam." Ismét megjelenik a külső sürgetés is a belső lelkiismereti szorongás mellett. Toldy Ferenc többek között ezt írja a költőnek 1851. április lö-án: 11 „. . . ne írjon keg3 7 ed semmit egyebet, csak elbeszélő költeményeket, s e körben is minél terjedelmesb, bonyolódottabb, s igen-igen hosszú lélegzetet kívánó tárgyakat dolgozzon fel. . . . Kegyedtől én egy magyar Odisszeiát óhajtok ma-holnap olvasni: ez az, mire a kegyes természet felkészítette." 1852—53-ban Arany hozzákezd a Csaba királyfi kidolgozásához. Ebben a kidolgozásban megtaláljuk az első éneket teljesen, a másodikból két töredéket és a hatodikból egy részletet, mely a Keveházát is magában foglalja. Arany László ezt jegyzi fel a töredék kéziratáról: 12 ,,A kézirat címlapján föl van írva szép betűkkel: „Csaba", s későbbi írással: „Maradt végképp a'ba!" A költemény mondanivalója talán tiltakozás lett volna a kor ellen, amely Arany számára mind a társadalmi fejlődés, mind az idegen elnyomás miatt gyűlöletes volt. A költő képzelete szárnyán boldogabb világba menekült, s ide vezette olvasóit is. Csakhogy ez a nosztalgia nem ad elég ihletet a hősköltemény megteremtésére. Marad hát indítékul a feladat, amelyet a költő vállalt. Ezért írja a költemény Előhangjának befejező szakaszában: Mi emel ? mi tart fönn Î mi sugall ? mi biztat ? . . . Kebelem egy hangja. Követem is áztat. Egy hang, mely csilingel az égi madárban, Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban; 9 MÓRA FERENC: Hol termett az istenáldotta búza? Véreim, Parasztjaim, Bp., 1958; 152. 1. 10 A. J. levelezése író-barát ai val, I. 241.1. 11 A. J. levelezése író-barátaival, I. 245—6. 1. 12 A. J. Hátrahagyott iratai, VI.
