Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Keresztury Dezső: Magyar írók arcképei

MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPEI* KERESZTURY DEZSŐ 1. A főhazugságoknak három fokozatuk van — mondotta valamikor egyik kiváló tudós tanárom —: a közönséges hamis eskü, a statisztika és a fénykép. A fényképezés veszedelmességéről valóban könyvet lehetne írni. A legkockázatosabb, ezért legfelelősségteljesebb mesterségek egyike. A valóság teljes hűségű ábrázolásának hitelével a valóság képének legteljesebb meghamisítására képes. De éppen ez ad módot mestereinek arra, hogy művészek legyenek. Ez teszi lehetővé, hogy az emberi mértékrendszerhez alkalmazva válogassák ki a megörökítendő — pontosabban : újra felidézendő — valóság motívumai közül azt, amit legérdekesebbnek, legjellemzőbben ítélnek, hogy formálva, sűrítve, torzítva, szépítve tükrözzék választott tárgyukat. Hogy tehát, mint minden alkotó, stilizáljanak. Ez az, amit úgy szoktak nevezni, hogy beállítás, kivágás, élezés, elmosás stb. Pontosabban: mindaz, ami az alkotó szándéknak és alakító munkának szolgálatában nyeri el igazi értelmét. Persze a fénykép mestere is anyagával egyetértésben, vagy annak ellenállását legyőzve hozza létre műveit. Sikerében legalább akkora szerepe van az ihletnek, a szerencsének, a tárgy sugalmának, mint a másik művészetek mestereiében. Nem egy régi fénykép bilincsel le friss közvetlenségével, holott akkor készült, amikor a felvételt hosszadalmas beállítás előzte meg s kínos-feszes percek kellettek az exponáláshoz. Mennyi mesterkélt, merev és hazug fénykép születik ma, amikor pedig felszereléseink lehetővé teszik, hogy megragadjuk a legrebbenékenyebb pillanatokat is. A fotoművészetben is azon múlik minden, hogy ki, mit, hogyan emel ki s formál újra az áramló lét tömkelegéből. 2. Ez a kiállítás a magyar arckép-fényképezés világába vezet el bennünket. Ennek a világnak is egyetlen körülhatárolt területére. A magyar írókat ábrázoló arcképfotokon tart első komoly terepszemlét. Az első képek a hazai fényképezés őskorából valók. Az új eljárás birtokosai olyasmit tettek, amit egykor az első könyvnyomtatók. Az arckép-festészet, főként * A hasonló című kiállításunk ünnepélyes megnyitása alkalmából (1965. X. 30.) elhangzott beszéd.