Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz

s még 1881-ben is dolgozik a Csaba trilógia tervén. Érdemes nyomon követnünk tevékenységét, mert ezen az úton haladva Arany hivatástudatát és életművének néhány egymással összefüggő szakaszát még jobban megismerhetjük. Arany az irodalmi népiesség elméleti kérdéseit Erdélyi János tanulmányaiból ismeri meg. Erdélyi világosan látja, hogy a szóbeli és az írásban rögzített költészet együtt alkotja az irodalmat. A Népköltészetről című tanulmányban ő hívja fel a költők figyelmét arra, hogy a népköltészet remekei forrásai és mintái lehetnek a műköltészetnek. Erdélyi többek között ezt írja erről:

1 „A tenger soha ki nem fogy felhőiből, bármennyi eső esik; ilyen tenger a nép, az élet. Ha belőle merít a költő, lesz, aki őt hallgassa, seregestől találand megnyílt szívekre mindenkor, ha csak vesztét nem érzi a nemzet." Mindezt később Arany saját pályáján tapasztalja is. Milyen sikere volt Toldinak, s mennyi kételkedéssel bocsátja útjára későbbi epikai műveit, amikor már vesztét érzi a nemzet. Erdélyi megvilágítja a népköltészet és a nemzeti költészet viszonyát is. Megállapítja, hogy a népköltészet tárgya a tisztán emberi, a nemzetié pedig a hazaszeretet. Ez a nemzeti költészet idővel átmegy a nép körébe, s így terem a népdal. Arany mindvégig Erdélyi felfogását követi, s ez Petőfi tanításával is megegyezik. A népköltészetből eredő és nemzeti költészetté váló művészet annak megvalósítása, amire Petőfi törekszik, bár ő ezen túl a világszabadság gondolatának hirdetéséig is eljut. Arany levelében ilyen kérdéseket tesz fel barátjának, Szilágyi Istvánnak:

2 ,,Mi volna az, ha az ember népies hőskölteményt írna ? Szokatlan ugye ? De azért talán menne ? Kinevetnék vele az embert ? ... Ez csak eszme, gondolkozzék rajta, édes barátom, mi lenne belőle, ha valaki, ki a nép nyelvén költeni ért, megkísértené ? Annyi való, hogy ha sikerülne, abból népszerű eposz válnék." Egy másik Szilágyihoz írt levelében ismét felveti a kérdést (1847 nagypéntek), és közben Petőfitől is tanácsot kér. Petőfi ezt írja 1847. február 23-án kelt levelében:

3 ,,Azt kérded leveledben, hogy nem lenne-e chimaera a népi szellemben és nyelven írt komoly eposz ? meghiszem, hogy nem ; és nagyon jól teszed, ha minél elébb belekapsz. Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se ... Nekem ily eposz már régi eszmém, hőseim Trencsényi Csák Máté és Rákóczy." Arany válaszából kitűnik, hogy ő is gondolt Csákra, Rákóczira sőt Dózsára is, de nem mer belevágni a cenzúra miatt. Ezután ismerteti nagy tervét, amely élete végéig foglalkoztatja. A honfoglalás demokratikus ábrázolására törekszik: a nemesi epikával szemben népi honfoglalókat mutatna be, akiknek hazája az egész nemzet közös otthonává lesz. Másfelől leszámol a klasszikus eposz hagyományaival, s művét a magyar népköltészetből eredő mondákra építi fel. Ez a demokratikus honfoglalást eposz az új honalapítás nyitányának készül. Arany a múltat azért kívánja feleleveníteni, hogy a forradalmi átalakulás erőforrását megteremtse. Levelében többek között ezt írja:

4 ,,Ha én valaha népies eposz írására vetném fejemet: a fejedelmek korából venném tárgyamat. Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak ... a fejedelmet atyának, pátriárkának, elsőnek az egyenlők közt. Festenék szabad hazát, 1 ERDÉLYI JÁNOS : Válogatott művei, Magyar Klasszikusok, Bp., 1961; 166. 1. 2 ARANY JÁNOS levelezése író-barátaival (A. J hátrahagyott iratai és levelezése III.) I. Bp., 1888; 27. 1. 3 A. J. levelezése író-barátaival, I. 57. 1. 4 A. J. levelezése író-barátaival, I. 61.1.