Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

SÁRA PÉTER: Margita élni akar

S hogy egy igazi falurossza sincs, Ki magyarosan mindent fölfricskázzon, Csak porosz junker vetemedett mása, Ha lesz sírunk, hát sírunkat ez ássa. Ettől a veszedelemtől szerette volna leginkább megszabadítani az országot. Reálpolitikai meggondolások vezették el Justh Gyula politikájának a támogatásához, de itteni vallomásából kiérezhetően sokat tőle sem várt. Talán csak abban reménykedett őszintén, hogy általa megszabadulhat az ország Tisza István politikai irányításától. (Ejh, most mindezt az ördög vigye el: Justh akarjon, ha van, hogy mit akarjon S aztán lehet, hogy hamar túlesünk Két nemzedékes, kavart, léha sarjon.) A szimbolikus történeten egyre inkább átsüt annak a költőnek a felelőssége, aki ismeri az élet megbecsülendő szépségeit, értékeit, de megalkuvásra képtelen, ha a nemzet sorsáról van szó. Példáját, bölcs megállapításait minden idők embere megszívlelheti: Nem tenni s egy szót ki nem mondani Szent, nyugodalmas, nagy boldogság volna, De tenni és szólni hozzá sokat És letörni a mai ember sorsa. Óh, földi dolgok, ha nem kellene Birtoktokért megmozdítani az ujjat S úgy magatoktól ölünkbe esnétek: Be szép volna és — be kevés az Élet. A ,,

Margita élni akar" elévülhetetlen érdemei közé tartozik, hogy a nemzet legnagyobb problémáit úgy feszegette, hogy közben a legemberibb dolgait is művészien bele tudta szőni a történetbe. Innen adódik, hogy a költő életéről, műhelytitkairól rendkívül sok forrásértékű adatot lehet kibányászni. Még Lédával kapcsolatos emlékei is kicsillannak olykor-olykor a történetből. Hozzá fűződő élményeit is felhasználta a kor valóságának, lényegének teljesebb kifejezése érdekében. Ady elsősorban a nemzethez fűződő kapcsolatait, érzéseit akarta kifejezni és ennek illusztrálására használta fel szerelmi tapasztalatait, ismereteit. Mindezt jogosan megtehette, hiszen úgy érezte, hogy a magyarsághoz fűződő érzései olyanok, mint a szerelmes férfi érzései, vágyai szerelme iránt. De a költőnek nemcsak ezek az érzései, hanem történelmünkből és politikai viszonyainkból merített ismeretei is arra ösztönözték, hogy a magyarság karakterében jellegzetes asszonyos vonásokat lásson. Az egész mű erre a költői alapérzésre épült és ezért beszélhetett Ady zavartalanul még akkor is a nőkről, amikor a magyarságra gondolt. Nagy fény-csodákban pompázhat a Nő, Ficánkoló szép, férfi-verő ésszel, De csak csókokban tud még merni ma Kissé elmaradt másféle méréssel S ha bakot lő a szerelmi mérés, Akkor is csak síró dac jön vagy bosszú: Mintha szerelmes varrólány lett volna, Margita is így tört ez asszony-sorsba. Mélységesen elkeserítette a magyar függetlenségi jelszavakat lejárató, 1906-ban uralomra került koalíciósok tehetetlensége és egyre szégyenletesebb reakciós politikája. Bántotta, hogy az ország sem a függetlenség, sem a haladás útján nem jutott előbbre. Sőt az egyre súlyosabb gazdasági, politikai problé-