Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
SÁRA PÉTER: Margita élni akar
fejezésére törekedett és éppen így teremtette meg a legváltozatosabb költői formákat. Az előző korok kész irodalmi sablonjait még novelláiban sem igen használta fel, mert állandóan új, eredeti megoldásokat keresett. A „Margita élni akar"-ban is teljesen fölösleges kizárólag a hagyományos epika elemeit keresni, mert Ady nem is akart klasszikus verses regényt írni. Nem egy eszmét képviselő hősről, vagy egy nép hősi harcáról akart epikus történetet írni, hanem egy bonyolult korszak problémáit mélyen átélő és világosan látó művész teljes életérzését tárta az olvasók elé. A század elején még valóban szokatlanul új volt az ilyen, erősen lírai jellegű regény, amelyben a külső cselekmény és a valóság részletező leírása helyett az író teljesen szabad költői asszociációkban fejezte ki mondanivalóját. S bár a kortársak nem értékelték kellő módon ezt a művet, ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Ady ebben is zseniálisan líjat alkotott. Verses formája ellenére is magán viseli a modern regény minden jellegzetes vonását s így elsőnek jelezte nálunk az új regény kibontakozásának útját. Ady a hagyományos epikai eszközökkel már nem is tudta volna olyan mélyen és sokrétűen kifejezni a modern ember életének, gondolati és érzelmi világának azokat a meghatározó tényezőit, jellegzetes vonásait és az adott világhoz fűződő bonyolult kapcsolatait, mint ahogyan azt ebben a műben tette. A valóság szemmel érzékelhető leírása helyett inkább az intellektuális érzékkel és tudattal felfogható belső mozgásokat és kapcsolatokat fejezte ki. így a költő egyszerre több síkban szőhette vallomásait a korról és önmagáról. Kifejezte a nemzetnek mindazokat a problémáit, amelyek az egyes emberek érzéseit, gondolatait, cselekedeteit is döntően meghatározzák. A szimbolikus lírai vallomásban azonban nem részletezte a valóság folyamatait, hanem a kronológiából kilépve szinte egyszerre vallott múltról, jelenről és jövőről. Érzései, gondolatai, mint a muzsika dallamai teljesen szabadon, valósággal parttalanul ömlöttek az emlékező költő lelkéből. Kár, hogy Adynak erre a nagyszerű művészi alkotására legnagyobb zeneszerzőink eddig még nem figyeltek fel, pedig az egész mű gondolati kötetlensége, érzelmi mélysége, szimbolikus jelentése valósággal zene után kiált. A mű lényegét leginkább még Bölöni György értette meg. Ot a forma nem tévesztette meg, azt nézte, mi lett belőle és nem azt, mi lehetett volna: „Ady, mint mindig, most is megtörtént életepizódokat formált verssé, vegyítve a valóságot a képzelete játékával. így igazi kortörténeti líra lett ez a verses regény. . . Követhető történet helyett inkább cselekménynélküli jelképes korrajz lett »Margita élni akar« ... 4 A legmelegebb méltatást mindmáig Földessy Gyulától kapta, aki az általa sajtó alá rendezett kötet 5 előszavában értékei miatt jogosan sorolja Ady egyéb verses kötetei sorába. A mű részletes elemzését azonban ő sem végezte el, bár az alapszimbólum megfejtésében, értelmezésében ő jutott legmesszebbre: „Ady ebben a külsőre és látszatra epikai alkotásban szintén a nagy Élet-probléma fátylát emelintgeti. Itt is látnivaló, milyen titáni erőfeszítéssel igyekszik a költő az ő nagy koncepciójú világszemléletét, nagyszerű miszticizmusát egy aktusban, egy nagy valósággá átlényegült szimbólumban összefoglalni. Minden életmegnyilvánulás: Szerelem, így lehetne e verses história » alapeszme j ét « egy tételben kifejezni... a Margita-szimbólum minden emberi eszmény összes4 Uo. ADY ENDRE: Margita élni akar. Bp., Amicus 1921.
