Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai

A zene egyébként sem volt idegen tőle; tudjuk, hogy szépen hegedült, hogy balettekben gyönyörködött, ezért talán nem meglepő, ha a ,,Filozófus" dialógusainak muzsikájáról beszélünk. És ez a muzsika (lehet-e kétség felőle) a felvilágosodás derűs muzsikája; néha az az érzésünk, mintha egy rusztikus Mozartot hallanánk. Ezt a dallamot évtizedekkel később majd a ,,Tarimenes utazása" elégikus soraiban halljuk újra; ott, ahol majd egy elhibázott férfiélet tragikumával át­itatott sorokban ítéli meg azt, amit Parmenio hideg racionalizmusából úgy lát­szik egy kissé mindvégig magában hordozott : , ,Körülnézed magad... az idő virágágyaidat öszvetapodta. Kedvedet, gyönyörűségeidnek oltárán elébb meg­hervasztván, végre széjjelszórta. Tapasztod a szíved: hideg; megfogod fejedet: tele van száraz okokkal és sovány elmélkedésekkel. . ." (407) Sí A világosság stílusáról tőlünk: A XVIII. század ízléséről. A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960—61.; Legutóbb : ROGER LAUFER : Style Rococo, Style des Lumières, Paris. 1963. nak analizáló és filozofáló magatartása tartja egyensúlyban. 29 Az ilyen sorok­ban már teljesen feloldódnak a Bessenyei prózáját az első művekben még jel­lemző zsúfolt, barokkosán nehézkes mondatszövevények, helyüket eleven nu­merozitással telített, egyszerűbb, könnyedebb szerkezetek foglalják el. Egyik­másik jelenet felépítése, így pl. az első játék hetedik jelenése, a beszélgetés té­máját ötletesen variálgató szellemességével és nyilvánvaló numerozitásával egyenesen egy bájos duett belső formájával rokon.

Next

/
Thumbnails
Contents