Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai
nevetséges vígjátéki figurává válni, amikor a polgárság öntudatosodásának fejlettebb szakaszába érkezve egy új, optimistább életfilozófia jegyében már túljutott a korai felvilágosodás földhözragadt filiszteri racionalizmusán. Bessenyei Parmeniója a típus szelídebb és rokonszenvesebb képviselői közé tartozik. Valamelyes életidegen búskomorságban és terméketlen racionalizmusban mégis joggal elmarasztalható, bár maga is szenved tőle, és szeretne túljutni rajta. Kedvetlen humora mégsem embertelen, sőt egészében véve sok kiváló tulajdonsága van, bár ezek egy részéről inkább csak húga Angyelika szavaiból, mint tettekből értesülünk:
/
