Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai

a csapodár bárónál, nem pedig a plebejus Csokonainak a felvilágosodás nagy érzelmi forradalma által felszabadított bensőséges szerelmi lírájában lehet keres­nünk. Régi közhely, hogy a rokokó szerelem nem ismeri a szív, az érzelmek igazi erkölcsét, nálunk pedig még időnkénti galantériája is tele van azokkal a megzabolázatlan hatalmi ösztönökkel, amelyek a feudalizmus marcona vilá­gát jellemzik. Hogy a most kínálkozó példánál maradjunk, a sírig tartó szerel­met esküdöző Amadé, akit különben felesége azért hagyott ott, mert egyszer hirtelen mérgében úgy megverte, hogy orra vére is eleredt, s közben még „minden nemjónak" nevezte, 16 mellesleg az egyik legelterjedtebb asszony­csúfoló vers szerzője is volt. („A házasság által elvesztett szabadságnak meg­siratása.") A következő évtizedek irodalma mégis jelentős lépést tesz előre egy embe­ribb szerelemkoncepció kialakítása felé. A kőkemény jeget nem kismértékben az első magyar románok kezdik megtörni. Még meg sem jelent az első magyál­regény, amikor Faludi már figyelmezteti az anyákat, hogy ,,meg ne ízelítse a fiatal dáma a romantika írásokat . . . hatalmas méreg lakik ezekben a köny­vekben", úgymond, „nehéz a szüzeknek az eme históriákban szűzen mulatni. Felkeveri a gondolatokat ; gerjeszti az indulatokat ; oly tüzet gyullaszt, amelyet szívfájdalom nélkül nem lehet oltani. Ha ettől a bolondságtól ment dolog, ha hímet nem keres magának. Hiába őrized azután, nagyságos asszonyom, mert azon author, aki reá ingerelte, nyújt ezer mesterséget néki, hogy szán­dékához férhessen . . A regények úgy látszik valóban annyira a szerelem tanítói voltak, hogy még a felvilágosodástól sem érintetlen Orczy is a házasságtörés előiskoláját látta bennük : Engedd asszonykádnak könyvek olvasását, Meg szokja lassankint szív szabad járását, És ki most még pirul minden kis tréfára, Nem hallgat, elfordul trágárkodásokra, Már holnap okot ád olyan nyájasságra Honnan csak egy lépés van a gonoszságra. . . Faludi is, Orczy is egy ekkor már hosszú múltra visszatekintő regény­ellenes attitűd első hazai megfogalmazói közé tartozik. 18 Ellenszenvük a pat­riarkális gondolkodás logikája szempontjából kétségtelenül jogosult is, hiszen a leglelkesebb regény olvasók úgy látszik, kezdettől fogva a szépnem köréből kerültek ki, ami külön érthető: már a gáláns-heroikus regények is valamikép]) mindig a nőknek a szívbéli szerelemhez való jogát hangsúlyozták, s a szinte laponkint előkerülő bálok, séták, szerenádok, versek, énekek s a szerelmes divertissement egyéb válfajai nemcsak esetenkint követhető példák egész sorozatát nyújtották, hanem a szere lemtelen hétköznapokért regényes ellen­hétköznapokkal kárpótolták őket. Érthető tehát, hogy az első magyar romá­nok annyira lázba hozták a női olvasókat. Szerelemkoncepciójuk válfajait egyszer érdemes lenne közelebbről nyomon követni. Egyelőre elégedjünk meg annak a leszögezésével, hogy a magyarításuk idején már avult típusnak szá­mító Kartigámok, Kasszandrák és társaik a francia galantéria hagyomány ai ­16 Vö. GÁLOS REZSŐ: i. m. " FALUDI FERENC: Istenes jóságra és szerentsés boldog életre oktatott nemes asszony. Nagy­szombat, 1748. 18 Költeményes holmi. .. Pest, 1787. A regényellenes attitűdre 1. ZOLNAI BELA: Mikes. Minerva 1930.

Next

/
Thumbnails
Contents