Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

MIKLÓS RÓBERT: Arany János és Arany László kiadatlan levelei

Arany László — Balogh Eleknek (Csak a levél maradt fenn) Kedves Komám Uram! dtto dtto Asszony! Illett volna, nem várva leveletekre, sietve megköszönnöm a kitüntetést, hogy a keresztapai ékes megtiszteltetéssel engem örvendeztettetek meg. De óhajtottam részletesebb tudósítást is kapni s ezért napról napra halogattam az írást. Könnyű volt nekem, mert már tudtam Kálmántól, hogy a kis komámasszonynak nincs semmi baja. Most tehát fogadjátok még egyszer üdvözletemet. Ki hitte volna, mikor én a komámasszonyt zsineggel összekötöztem, s a komám uram ezt részvétlen közönnyel nézte, mintha nem is az ő feleségét bántanák — ki hitte volna akkor, hogy ily szentegyházi atyafiságba is lépünk mi hárman valaha? Teljes élvezettel érzem már a keresztapai öröm boldogságát s elképzelve, hogy a (kereszt nélküli) apai öröm még mennyivel nagyobb lehet: talán ide s tova magam is beleugrom a házasságba. Azaz: ha ráérnék. De nincs időm asszony után járni s bár én is doktor vagyok, az én Doktorságom nem jár azon előnynyel, hogy naponként beteget látogassak még olyan háznál is a hol nincs beteg — legfeljebb két beteg sziv. Isten veletek. Csókolom tisztelem mind a két komám asszonyt s maradok a komám uramnak Pest 1872 april 19 hű komája Arany László