Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
KOÓS JUDITH: Ismeretlen dokumentumok Ady Endre és Kozma Lajos barátságáról
ISMERETLEN DOKUMENTUMOK ADY ENDRE ÉS KOZMA LAJOS BARÁTSÁGÁRÓL KOOS JUDITH Kozma Lajos (1884—1948) építész, iparművész és grafikus pályakezdő éveinek — korai könyvművészeti és grafikai munkái között — egyik jelentős állomása Ady Endrével való kapcsolata, barátsága és ennek dokumentumai : Ady Endrének írott levele és Ady-illusztrációi. Az 1909—10-es években készült illusztrációk a fiatal Kozma témaválasztása mellett, az illusztrálás módját és problémáját is felvetik. — Érdekes megfigyelni, hogy valamely irodalmi témát a különböző korok művészei hogyan fogtak fel, és hogyan változott a választott irodalmi műhöz való társadalmi és világnézeti viszony, amelyet az adott illusztráció tükrözött. Ha a művész nem saját korának irodalmi alkotásait jeleníti meg, hanem évszázadok vagy évtizedekkel azelőtt készült műveket, akkor a téma visszaadása mellett, éppen saját korának stílusával érzékelteti azt az időbeli különbséget, ami az irodalmi mű keletkezése és a rajz keletkezésének időpontja között fennáll. Az adott téma keretén belül, a művész éppen egyéni stílusával is kifejezi korának szemléletét, s ezen belül saját társadalmi, világnézeti állásfoglalását is. Kozma Lajos Ady-illusztrációival részben más a helyzet. Egy korban és egy időben készült a versekkel, költői alkotásnak és rajznak azonos a társadalmi alapja. Ezen belül költőt és illusztrátort nem választ szét társadalmivilágnézeti ellentét, az emberi haladás nagy kérdéseiben mindketten progresszívek, ,,új vizeken" járnak. Éppen e nézőpontbeli rokonság miatt is fontosak ezek az elfelejtett versillusztrációk, ezért vallanak többről, mint költő és művész sokszor megtörtént találkozásáról. A Párizsban 1910 tavaszán tanulmányúton levő Kozma Adyval talán éppen a párizsi diáknegyed Chartier nevű vendéglőjében találkozhatott, ahol Ady ebédelgetett, és mely máig is megőrizte az 1900-as évek Art Nouveau stílusát. Bizonyára többször szóba kerültek közöttük a versillusztrációk is. Kozma mihelyt hazajött, legalábbis levélben tájékoztatta Adyt az illusztrációk ügyéről. De levele már nem találja Párizsban a költőt, aki már elhagyta a „szép ámulások szent városá"-t.