Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

Vele ha beszélhetnék — körülményesen könnyebb lenne mozognom. — Legyetek rajta hogy Károly habár maga is, menjen oda! Hisz ő mit tart csak a' gyanútól is ? De Károly aligha practicus e' dologban. Én az ő helyén minden útlevél nélkül is mernék menni akár merre. Azt sem értem, miért követtem volna el hibát, hogy elhagytam a' társaságot, mellyben jól érzem szerinted magamat 's oda mentem, hol találkozni véltünk. Ott sem igen volt — de itten sincs mit aggódnom. Félévig is szivesen látnak, vagy addig, mig ollyanok nem lesznek a felsőbb rendelkezések, hogy az ember veszély nélkül utazhassék: léphessen elé. Kedves jóm, én hiszem hogy rövid idő alatt ölelhetlek. 0 bár tehetném már! Szeretlek, imádlak. Reszketek az örömtől, ha találkozásunkra gondolok! Az lesz csak az egyetlen öröm! — Csak készítse valaki jó eleve a' kis piczi főkötő és ruhácskákat, aligha nem lesz szükség rajok majdan . . . De türelem és ismét csak türelem. Hiába nincs szárnyunk, nem röpülhetünk. Légy nyugodt, legyetek mindnyájan azok. Károly törje a' fejét, hogy találjon módot veletek, vagy ha csak maga is útnak indulni. H. bátsit nemiekben ösztönözni kell a' közbevetésre. A levélpapír margóján: Károly jöjjön oda, hol találkozni véltünk. A' tiszttartó engem azonnal tudósitand 's én megyek szinte oda. Az első f. margóján: Csak vigyázók legyetek. Nem kell mindenki előtt közlékenynek lenni . . . Isten minden oltalma veletek ! Az első f. hátlapjának margóján: Ha Váczra találnátok jőni, keressétek Czékus evang. papot a' Kispiacon; háza alatt van a' mészárszék. Mondd magadat előtte Csabai Sándorné nak . . . Vachott Sándor — Csapó Máriának — K.n. (1849.) Töredék.

5 ... És ha mentegetni kellene magamat, mentségemül, a' nélkül hogy jellememet tagadnám meg — igazságosan felhozhatnám: miként anyagi szükségtől kényszerítve vállaltam hivatalt (mi tán magában nem bün) Mint hivatalnok pedig nem saját gondolatimat, érzelmeimet tettem papírra, hanem azokat, miket főnököm rendelt. Itt tehát az öncselekvés, önmeggyőződés szóba sem jöhet. Továbbá: iró létemre is politicai czikket, de csak egy betűt sem irtam politicait. Szónoklatokat sem tartottam — csatában sem valék. Tehát nem voltam egyéb mint hivatalnok, — ki a' rá bízottakat tette, végezte, semmi mást. De elég ennyi. H. bátsival ezt ha valamikor szükségesnek látnád közölheted. Egyébiránt nem hiszem, hogy szükség legyen mentségemről gondolkozni — egy ideig mig a' gyűlöletek és haragok csillapulnak kikerülöm őket. Magam nem mutatom — ha majd lecsillapszik haragjok 's mi hihető köz bocsánatot hirdetnek, akkor aztán ugy sem faggatják már az embert. — Most nincs egyéb vágyam, mint veletek hacsak néhány napra is találkozhatni ! Aztán, ha kell, még egy ideig könnyebben tűröm a' magányt, 's alkalmast ti szinte.. Élni valahol falun majd csak el foghatunk, kivált miután szegény öreg nénénk is meghalt. De ha ez nem történt volna is — van még azon kívül is valamicske földünk és pénzünk. Mi pedig tudjuk falun mi csekélyből ki lehet jőni. Bár a' pesti szállás ne volna mégis fentartva! Sőt bútoraink nagy részét is eladhatnád! Ezentúl a' legnagyobb egyszerűség és becsületes szegénység épen nem lesz szégyen. Az aranyom még meg van 's vettem neked egy ezüst kanalat is. Látd mi jó gazda vagyok! - Isten legyen mindnyájatokkal. Légy derült 's jóhiszemű — szerető férjed Sándor 5 Ez a levél az előbbi (V. lev. — V. 1159/12. jelzetű) levéllel azonos minőségű és formátumú papíron íródott. A levél első lapját azonban letépték. A letépett lap szövege nyilván olyan tartalmú volt, hogy annak idegen kézbe kerülésétől az író és a címzett okkal tartott, ezért — valószínűleg mindjárt megérkezése és elolvasása után megsemmisítették.