Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi atyjának fülöpszállási bérletei

István a bérlet kezdetekor még anyagi tekintetben igen jól állt. Szabadszállási tekintélyes birtoka és háza is elegendő biztosítékot jelentett a bérlethez. Kiterjedt bérlői tevékenységének ismeretében mondhatjuk, hogy valóban biztos, pontosan fizető árendás volt, s ahogy maga megelégülten írhatta: sok ezer, összesen 35 000 forinttal „boldogította" és „szerentsésitette" a kiskun városok közjövedelmi pénztárát. A vége azonban az lett, hogy a kiskun városok belső kocsmáinak jómódú árendása 1838-ban már az utolsó kiskunsági kocsmabérletének, a szabadszállási ún. Csintovai pusztai csárdának néhányszáz forintos haszonbérét sem tudta rendezni „fizetésre való végképpeni tehetetlensége miatt", s a tanács a bérleti idő letelte előtt keresett új árendást e kocsmájába.

26 Nagy Kortsma és Morgó vendég Jogadó néven említi a megmaradt néhány levéltári okmány a fülöpszállási főtéren ma is nagyjából eredeti állapotában fennálló, Petőfi atyja által 1833—36-ban bérelt vendégfogadót és alsó Kortsma néven a másikat.

27 A közel 5000 lakosú Fülöpszállás városában

28 az egyidejű kocsma- és mészárszék-bérlet Petrovits István utolsó nagy vállalkozása volt a Kiskunságban. 26 Kecskeméti Áll. Lt. szabadszállási 88. sz. jegyzőkönyv 30. 1. 1838. máj. 10. 27 Uo., a fülöpszállási levéltári anyagból megmaradt egyetlen iratkötegben a ,,Város Gazdája" 1832/33. és 1835/36. évi kimutatásaiban, a „Morgohol", a „morgó vendég fogado"-hoz és az „also Kortsma" épületéhez építkezésekre, szerelésekre kiadott különféle anyagok elszámolásában. 28 Fülöpszállás város lakosainak száma 1828-ban 4775 fő. Nagy Lud.: Notitiae politico-geogr.-statist. Hung. 467. 1. A Fülöpszállással való kapcsolatok kutatása során az a kérdés is foglalkoztatott, hogy vajon a Szabadszálláshoz való közelségen kívül egyéb körülményeknek is lehetett-e szerepük abban, hogy Petrovits István itt jelentős bérletekbe fogott. Elsősorban rokoni kapcsolatokra gondoltam. — Fülöpszálláson ma is élnek Petrovitsok, és családi hagyományuk szerint elődeik a költő családjával rokonságban álltak. A fülöpszállási ref. egyház anyakönyveit — itt anyakönyvezték az evangélikusokat is — 1800-tól átvizsgáltam, de a Petrovics név csak 1848-ban tűnik elő. (Petrovics István köt ekkor házasságot, 1857-ben Petrovics Ádám lép házasságra, 1860-ban pedig meghal Petrovics Mihály „napszámos". Szabadszálláson, Petrovics István itteni bérlősége idején is élt egy ideig vele együtt lakott Petrovics Mihály „zsellér". Átszármazása a szomszédos Fülöpszállásra valószínű.) 1833-ban tehát az anyakönyvi adatok itteni rokonságot még nem árulnak el.