Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi atyjának fülöpszállási bérletei

szabtak a hús árának, kedvezett-e nekik a limitatio. Minthogy pedig a felső kiskun helységek mészárszék bérlői, s köztük bizonyára az egyik legismertebb, már hosszabb idő óta és több helyen is bérlősködő Petrovits István is azt tapasztalta, hogy a szomszédos Pest megyében a limitáció kedvezőbb, kívánták, hogy számukra is a Pest megyei árszabás legyen az irányadó és érvényes. A mészárszék bérlők nehézségeit, vállalkozásuk kockázatos voltát, a kiskun városokat a bérlők hiányában fenyegető élelmezési bajokat a kiskun kapitány is jól látta, ezért tette az 1833. évi árverés előkészítése során a következő jelentését: A kiskun városok „Mészárszékeiket nem csak hogy közönségesen mind árendába adni kivánnyák; — sőt a' felső Helyek egyenessen azt kérik, — hogy ezen Licitatio alkalmával az ő Mészárszékeiket ki bérleni szándékozók, bizonyosakká tétessenek a' felől; hogy a' hús ára, a' T. Pest Vármegye által idő szerént meg szabandó mennyiségben fog, annak utolsó Classisa szerént, — reájok nézve határoztattni. — Ez ugyan szokatlan kívánságnak láttzik, — de valóba nem ok nélkül sürgettetik; — mert Székárendásaik többnyire el pusztulván, — ha ezen administrate a' Közönségre szorul el merülése bizonyos. Péter Zsigmond Kis-Kun Kapitány."

10 Ebben a jelentésben a ,, Szék-árendásaik többnyire el pusztulván' megállapítás a mészárszék bérlők egy részének tönkremenésére vonatkozik. Hiány mutatkozott megbízható bérlőkben, s ennek következtében a mészárszékek árendás nélkül maradtak, kezelésükről a kiskun helységeknek kellett gondoskodniuk. Szabadszállás város vezetői is azt kívánták orvoslásul, hogy a Pest vármegyei árszabást követhessék, így még a város maga is jótáll 100 pengő forint erejéig a mészárszékéért, „ellenkező esetben, kész ezen elöl Jaroság, az érdeklett haszon vételt, — akar mely, ha bár igen tsekély Summáért is, akar kinek Árendába adni —- tsak hogy alkalmas Hus mérettessenn."

11 Petrovits István régi szabadszállási bérlőtársa, Ziger Imre, ezekben az években tönkre is ment az itteni mészárszék-bérletben. 1835-ben már 766 Pt volt az árendatartozása, és bírói foglalást rendeltek el ellene, ha tartozását 15 nap alatt nem rendezi. Az egyik szabadszállási lakosnak is 795 Ft-tal tartozott a tőle vett 13 db szarvasmarha fejében, s ezért szintén árveréssel fenyegették meg, ha nem fizet. Az árendás a magánosoknak megengedett sertés- és juhhús méréssel és a marhavésszel védekezett, mert a lakosok a „Dög Húst" is elmérik házaiknál.

12 Ziger Imre az 1833—36. évi bérleti időszak utolsó évében már nem is bérli a szabadszállási mészárszéket, hanem ezt Petrovits István vette át tőle. Az 1835—36. évi, nem is kis összegű, évi 705 Ft bérletet, 1835 novembertől 1836 október végéig, négy részletben már ő fizette be Szabadszállás város pénztárába.

13 Bizonyos, hogy Petrovits István Ziger Imrétől, aki mellett több mint 15 évvel előbb Szabadszálláson albérlői minőségben kezdte meg felfelé ívelő árendátori pályafutását, nem haszon reményében vette át az itteni mészárszéket, hanem azért, hogy bajba jutott társán segítsen. Ziger Imrét a bérlet még az 1835—36. évre is kötelezte volna. Egy évnél tovább azonban Petrovits István sem vállalkozott a szabadszállási székbérletre. Az újból napirendre kerülő három évi bérbeadás sötét kilátásait 1836 júniusában a szabadszállási tanács így jellemezte: „A' mi pedig a Mészárszéket illeti e 10 Szolnoki Áll. Lt. az 1833. évi bérleti ügyeket magába foglaló 1483. sz. aktaesomóban, hármas kerület levéltára. — A kiskun kapitány jún. 3-án kelt jelentését a hármas kerület jún. 9-én megtárgyalta. 11 Kecskeméti Áll. Lt. szabadszállási 36. sz. protokollum 51. 1. 1833. jún. 28. 12 Uo. 390—391. 1. 1835. jún. 19. és 26. 13 Uo. „Községi számadások" 1835—37. kötegben, a közjövedelmi pénztár 1835/36. évi naplójának 5. lapján.