Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

JENEI FERENC: Rimay János előszava Balassi Bálint „Epicedion"-jához

amely a hátunkon van.

1 Aztán meg ki az, aki maga szabott határt vétkeinek? mikor vette magára ismét a szégyenpírt, amelyet egyszer már száműzött arcáról, letörölte onnan ? Ki az az ember, akit egyetlen bűnnel megelégedni láthattál ?

2 De mennyi rossz, izgága ember van itt, akik a legnagyobb buzgalommal törődnek mások dolgaival, nem lévén semmi saját dolguk, hogy azzal törődjenek !

3 Es így ,,Emberi szokás szerint az történt, hogy te előbb tudtad, mi rossz ért engem, mint én azt, ami jó veled történt".

4 Ezeket akartam e részben röviden ideírni, főként azok számára, akik, minthogy nagy buzgalom ösztönzi őket arra, hogy mások dolgait figyeljék, nem azzal törődnek, hogy önmagukat megismerjék, hogy tudniillik mások életének e bírálói abbahagyják a rágalmazást, különösképpen az olyan emberekét, akiknek sorába, hozzájuk hasonló erényekre és dicsőségre, valamint a közügyekben szerzett gyönyörűséges érdemeikhez sohasem fognak eljutni; ezeknek, akik mások erkölcseit vakCatullus 22, 18—21. Juvenalis 13, 241—244. Plautus, Stictius 178—180. Terentius, Andria 967—968.