Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja

Y Balog István színművét szeretettel fogadta be a vásári ponyvasátrak világa. Ez az egyszerű nép azonban természetesen még értetlenül állt a saját talajából kinőtt művészetté eszményített mese, a Csongor és Tünde káprázatos nagyságával szemben. Pedig éppen a Csongor és Tünde tanúskodik leghívebben arról, hogy Vörösmarty mi­lyen mélyen ismerte és szerette ezt a népi gondolatvilágot. A Csongor és Tünde háttere is valódi népi mesevilág, amelyben a szegény pa­rasztember földje Olyan mint az árva tót deák. Elfogadja a magot És terem, de nem gyümölcsöt, Durva tüskét, rossz csalánt, S háládatlan, vad zabot. A népi képzelet burjánzó gazdagságában kibontakozó természet, a rút kis manók­kal, boszorkányokkal, gonosz varázslatokkal és harmatos nemtőkkel benépesített erdők-mezők világa veszi körül Csongort vándorútján. Vörösmarty régi ismerősök­ként bánik a népi hiedelmekkel, mintha saját gyermekkorának titokzatosan ijesztő és mégis otthonos emlékei szövődnének a manók szaggatott beszédébe: A bagoly megkergetett Vén mirigy volt a bagoly. A tehén megkergetett Vén mirigy volt a tehén Nyolc tojását mind megitta Borja tőgyét vérre szopta Megijedtem, elszaladtam, A tojást is összezúztam. Balga és Ilma a parasztházaspár is a költő közvetlen élményének szülötte. Egyik leg­személyesebb hangú levelében szinte önmagát képzeh Balga helyébe. ,,Mit gondolsz Gábor, micsoda parasztember lett volna belőlem? Ha ahelyett, hogy a földön is an­gyal után jártam, a legközelebbi kék kötényhez szegődtem volna; ahelyett, hogy feje­met rövid és hosszú szótagokon törtem, a fonóban minden főtörés nélkül mesélgettem, vagy csali hajszot ordítoztam volna, talán most itt a Duna mellett csibéket árulnék s jó sorra verném részeg fővel szurtos feleségemet. . . 32 " Mintha ebből a levélből lépne ki Ilma­Itt nekem férjem maradt, Akit Balgának neveznek. Olyan isten-verte had Nincs talán e fél világon. S asszonyom, lásd e gonosz csont Első nap már verni kezdett, És ijeszte, hogy megesz, ha Enni nem hozok neki. " Vörösmartynak Fábián Gáborhoz írt levele. 1827. febr. 13. Vörösmarty Emlékkönyve. 173. lev. 258.1.

Next

/
Thumbnails
Contents