Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja

úrnője, hanem a földre, a homokba rajzol számára jelt, és ennek nyomán találnak mindketten szerelmükre. Balog István is megalkotta az eszményi romantikus szerelmespár ellenpontjaként a komikus kísérő párt. Árgirust itt Filax, a hűséges libapásztor kíséri. Ő is aszszony után kesereg, de útközben őt is, Balgához hasonlóan elsősorban az étel és ital érdekli, végül ez a nagyon is földi törekvés segíti elő akaratlanul Árgirus és Ilona találkozását, mert miközben keresi a saját borának tolvaját, felfedezi, hogy Akleton király lopta el a bort, azért, hogy álomport hintsen bele és elaltassa vele Árgirust, amikor Ilonát várja. Filax meghiúsítja a cselt és a szerelmesek találkozhatnak. Filax női párja Cifrilla, Tündér Ilona kísérője, a talpra esett kis vígjátékszobalányok fajtájából való, nem egyénített magyar parasztlány, mint Ilma, hanem Tündér Ilona ,,ármádiájának generálisa", magyar amazonruhában harcol Árgirus ellenfelei ellen. De szerepköre mégis érintkezik Ilmáéval — ő sem eszményekkel, hanem valóságos étellel és itallal édesgeti magához szerelmesét, a libapásztort és végül ő küldi Filaxnak a bort, amely az ármány leleplezéséhez vezet. Á népi pár szerelme segíti tehát itt is álmodozó uraik egymásratalálását. Eddig a két színműben található hasonló személyeket és ezeknek a cselekményben való szerepét ismertettük. Ezután néhány egyéb hasonlatosságra utalunk. Legérdekesebbnek látszik a két színműben a titokzatos hajfürt levágása körül kibontakozó mozzanat hasonlatossága. Gergei széphistóriájának tündérleánya, miután „Hajából elloptak, az észbe vette . . ." így siránkozik: Oh szerelmem, ugy mond, ezt ha tudtam volna, Hogy atyád házába tovaj lakott volna, Jobb még estve innét én eltűntem volna, Hogy semmint ily szégyent rajtam tettek volna! Nem lehet már többé hogy én itt maradjak, Mert nagy hia vagyon én fényes hajamnak, A mi törvényünk is nem engedne annak, Hogy lakója lennék atyád udvarának. Ezután a fiú hiába kérdi, hogy miért és hová kell távoznia, a leány csupán anynyit felel, hogy a fekete várost és a váltakozó helyet tudakolja, majd sírva eltűnik és az ifjú aléltan esik a földre. Balognál következő módon tér el az a jelenet. Ilona a hajához kap és így így kiált fel: ,,Jaj el vagyok árulva" — majd elszalad, mire Ar girus kardot ránt és ,,Ki az a vakmerő, meg kell annak halni" — kiáltással tűnik el a színpadról. — Az eredeti forrásban a hajfürt levágás titokzatos rontást hoz, amelynek következtében a tündérek törvénye szerint Ilonának mennie kell. — Balognál viszont Ilona nem a haj levágás tényéből származó rontás, hanem árulás miatt menekül, mert az ellopott arany hajfürt a sárkányhoz való hűtlenségének bizonyítéka. Az ifjú nem titokzatos rontóerőket sejt, hanem kardot ránt, hogy megvívjon az árulóval. Hasonló gondolatokra utalnak Vörösmartynál Tünde szavai: ... És elárult titkaimmal, Károhajtó hatalommal Ellenségim játszanak , . . És Csongor felkiáltása : Napfényt soha nem lát, Mondd ki az hogy kardra hányjam, S mélyen mélyben tengereknél Eltemessem mint az ólmot . . .