Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja

könnyen követhető ok- és okozati összefüggéseket vár, nem tűri a homályos, nehezen érthető jelzéseket, szimbólumokat. A Gergei által feljegyzett széphistóriában régi mesei-mondai elemek szövődnek egységbe és a mese és monda misztikuma nem igényli a hétköznapi értelemben vett racionális magyarázatokat. Más a népszínpad. Itt mindent közérthetően meg kell indokolni. Például: miért kell örökre távoznia a tündérleánynak, ha levágtak a hajából? A mese szerint azért, mert úgy kívánja a tündérek törvénye. Igen ám, de ki hozta ezt a kegyetlen törvényt és miért szabad ezután csak szigorúan megszabott ideig a szép kertben maradnia a tündérnek — kérdezi tovább a néző. Balog színjátéka mese szellemében ad ésszerű választ erre a talányra. Szerinte a gonosz erő, amely Tündér Ilona maradását tiltja: Sandora sárkánykirálynő, aki köznapian érthető okokból ármánykodik a szerelmespár ellen, mert Ilona Sandora fiának, a hétfejű sárkánynak a felesége, Árgirust pedig saját leányának szánja. A mese ezután világosan bontakozik ki. Árgirus legyőzi a hétfejű sárkányt és megszabadítja Ilonát. Akleton pedig megbékél és áldását adja fia házasságához. Sandora is megvigasztalódik, mert leányait Akleton király idősebb fiai veszik el feleségül. A bonyodalom áttekinthető, a vásári színpad nézője mindent megért. A színpadi hatásra is gondolt a szerző. A lakodalmi menet pogány templomban, lándzsákra tűzött sárkányfejeket tartó katonák sorfala között vonul a színpadra; kórus és görögtűz kíséri a három pár ünnepélyes egybekelését. Balog István népiességének egyik mulatságos vonása, hogy a pogány templomban elhangzó kórus olyan, mintha magyar vőfénykönyvből énekelnék: Fél holt is ébredjen a musika pendüljön a kis leány szikrázzon a vén asszony se fázzon . . . Játékos, fordulatos az egész kis színmű, telve népies humorral, csattanó mondásokkal, élcelődésekkel, a közönségre kikacsintó aktualizálásokkal. AzenétCsigó Lajos készítette. Balog István emlékezései szerint tehetséges autodidakta, aki a társulat mellett nevelkedett karmesterré. Balog István Az aranyhajú Tündér Ilona vagy a Hétfejű sárkány című tündér játéka a „bujdosó" magyar szmház mostoha talaján nőtt dudvák között kivirult egészséges kis palánta. Még nem igazi virág, de nem is gaz. A divatos színpadi látványosság ellenére is árad belőle a régi népi kalendáriumok egyszerű bája. Magasabb irodalmi igényre nem futotta a gyorsan dolgozó Balog István idejéből és tehetségéből sem. Nyelve: a humoros jelenetekben ízesen népies, elevenen pergő, de a lírai részekben költőietlensége zavaró. A kis színmű legnagyobb értéke, hogy meg tudta őrizni a mese alapeszméjét és minden sorából sugárzik az eleven élet és a derű. A régi diáktréfák és vásári komédiák egészséges folytatása ez a bohózat, mentes még a későbbi népszínművek hamis érzelgősségétől. Egyetérthetünk Komlóssy Ferencnek

17 az eredeti sugókönyvre írt méltatásával.

18 „Több német paródiákat tündéries darabokat olvastam, de mind theatrumi efektusra, mind mulatságos jeleneteire jobbat nem; örvendek lelkemből, hogy a magyar paródiák szép világa ily jelesen kezdődik és ha a musika hozzájárul egyező segedelemmel— mindenhol kedves időtöltést fog szerezni — és nevetni is lehet." " Komlóssy Ferenc színész és színigazgató (1779—1860) 1834-ben a kassai színház igazgatója. 18 A Rozsnyón 1834-ben cenzúrázott eredeti súgókönyv. (Id. 1. sz. jegyzet.)