Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

KERESZTURY DEZSŐ: Batsányi János (Kiállítási megnyitóbeszéd)

BATSÁNYI JÁNOS Megnyitóbeszéd a költő születésének kétszázadik évfordulóján rendezett emlékkiállításon KERESZTURY DEZSŐ A Batsányira emlékezőket a költő életének izgalmas fordulatai, művének tragikus töredékessége, egyéniségének rátarti keménysége, forradalmár heve, érdekes férfiszépsége és a sorsát hősiesen-nagylelkű feleségével, Bécs Sapphojával összekötő kivételes szerelem látványa ragadta meg különös erővel. Életrajzát hárman is megírták ; ami életművének törmelékeiből ránk maradt, lelkiismeretes gondozásban került újra nyilvánosságra; — s ahogy pályájának és művének részletei megvilágosodnak, úgy növekszik mégis körülötte a megoldandó kérdések sora, a nyugtalanító szuggesztió, hogy felkutassuk még mindig lappangó műveit, hogy elégtételt szolgáltassunk megbántott szellemének, hogy törlesszünk valamit abból, amivel tartozunk neki. Az elmúlt évtized komoly kutatómunkája sok mindent feltárt személyiségének és korának, tetteinek és írásainak összefüggéseiből. Űgy gondolom, az az ünnepi alkalom, amely itt és most egybegyűjt bennünket, alkalom lehet arra is, hogy — az új kutatások eredményeit is összefoglalva — megkíséreljük megvonni jelentőségének mérlegét, kijelölni most már világosabban látott helyét irodalmunk történetében. Toldy Ferenc, aki ifjú túlbuzgalmában fájdalmasan megsebezte a linzi száműzöttet, s aki, miután a büszke aggastyán visszautasította békejobbját, egész életében nem szűnt meg Batsányinak „kiszolgáltatni az igazságot", első politikai s nem pusztán hazafi költőnkként jellemezte. Korunk is főként a politikai költőt értékelte benne: A franciaországi változásokra, A látó s még néhány éles politikai hangsúlyú vers szerzőjét, a Martinovits-perrel évtizedekre visszaszorított felvilágosult reformmozgalom egyik vezérszellemét, forradalmi hagyományaink megbecsült értékét. Valóban : kezdettől fogva a közélet, a társadalmi és politikai reform kérdései álltak érdeklődésének homlokterében. Ihlete, kezdeményező, cselekvésre serkentő szenvedélye akkor lett igazán termékeny és szárnyaló, ha a valóságból, pontosabban a politikai aktualitásból merített erőt. Ezért nem lehet egyértelmű képet adni a forradalmár pályájáról. Temperamentuma, kapcsolatai, eszményei, származása és műveltsége annak a nagy változásnak hívévé tette, amely a francia forradalomban vívta meg a kontinensen első véres és döntő harcait. Hogy meddig jutott volna el ezen az úton, ha ő is, mint francia kortársai, egy valóságos forradalom sodrába vagy élére kerülhetett volna, nem tudjuk. A Martinovits-perrel az ő pályája még erősebb törést szenvedett, mint nem egy rokon szellemű magyar kortársáé ; a politika kérdéseihez azután már a nyilvánosság előtt a maga nevével nem szólhatott hozzá többet. Amit pedig a névtelen ma-