Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BARÓTI DEZSŐ: A rab és a madár. Batsányi János forradalmi verseiről

A LANÇAIT SZÉTTÖRŐ NÉP JELKÉPES ÁBRÁZOLÁSA (EGYKORÚ FRANCIA METSZET) azonban nem tud még akkora jakobinus sapkát sem húzni, mint a romantika felé nálánál jobban kitáruló korabeli franciák, talán azért, mert A franciaországi változásokra a magyar viszonyokat tekintve még nem egy forradalom, legfeljebb egy forradalom-előtti állapot, méginkább a forradalom reménységének verse, rnint ahogy Batsányi is egy olyan Petőfi-ős, akinek soha, egy pillanatra sem adatott meg, hogy a valóságos forradalmi cselekvés területére lépjen. Nagy fellángolásah: nagy letörések követik, kitörő ódai lelkesedését a veszélyeztetett reménység elégikus szomorúsága. A kor magyar költői közül alighanem ő az, akinek egyébként nem gazdag szótárában a reménység, a felvilágosodás lírájának ez az egyik kedves kifejezése a legtöbbször előkerül, de akárcsak a motívum legszebb példáját nyújtó Csokonainál, nála is bánattal, nem pedig azzal a jövőbe ívelő boldog-