Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
BARÓTI DEZSŐ: A rab és a madár. Batsányi János forradalmi verseiről
felvilágosodáshoz, az első forradalmi vers megírása után nem sokkal keletkezett Abaúj vármegye örömünnepére pedig legfeljebb még csak egy óvatos nemesi reformizmus hívének mutatja. Más kérdés, hogy ennek a politikai publicisztika akkori műfaját képviselő alkalmi versnek a tételei mindenestül azonosíthatók-e Batsányi nézeteivel? Valószínűbbnek látszik, hogy még a röpiratszerűen terjesztett versezetet megrendelő s a műfaj természete szerint alighanem tartalmában is befolyásoló Orczy László (akiről egyébként tudjuk, hogy nagy franciabarát volt és Orléans-i Fülöppel rokonszenvezett) felfogásából is csak annyit árul el, amennyit a megyei nemesség számára a főispáni installáció alkalmából egy különben kinyomtatott, tehát a cenzúrát is kénytelen-kelletlen figyelembe vevő műben opportunus volt elmondani. Ezt a feltevést már csak azért is meg keh kockáztatnunk, mert az ifjú Batsányit általában az itt kifejtett tételek alapján kapcsolják, talán egy kissé egyoldalúan is a nemesi reformizmushoz, ami azután A franciaországi változásokra értelmezésére is kihat. 3 Az emberi lélek története ismeri az olyan hirtelen megvilágosodásokat, amikor valahonnan a tudat mélyéből tűzhányó gyanánt feltör belőle mindaz, ami addig rejtve volt benne, vagy éppen csak érlelődni kezdett. Talán ez történt A franciaországi változásokra esetében is? Valóban csak a zsarnok uralkodókra vonatkozik, ahogy újabb értelmezői gondolják, vagy antifeudális felfogás is olvasható ki belőle? Csak a következő években, a kibontakozó világtörténeti események sodrában erősbödött forradalmi zengésűvé, vagy éppenséggel ő komponálta volna eleve többértelműen nyitottá? Olyan izgató kérdések ezek, hogy talán érdemes újra meg újra elgondolkoznunk rajtuk. Különösen a királyok kivégzésére történő félreérthetetlen utalás hat vakmerő anticipációnak : akár a francia jakobinus mozgalom igazi kibontakozása előtt meghirdetett jakobinus programot is láthatnánk benne. A későbbiekben azután minden párizsi esemény csak tovább növelte akusztikáját. Valóban semmi meglepő nincs abban, hogy a magyar jakobinusok pere idején már nemesség elleni izgatást is belemagyaráztak. Batsányi ugyan később kétségbeesetten tiltakozik az ilyen értelmezés ellen, de a hatóságok számára írt védekezés aligha lehet perdöntő. A kérdés újabb vizsgálói 4 szintén egyetértenek abban, hogy a „hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri" kitétel csak az uralkodókra vonatkoztatható s elzárkóznak az antifeudális értelmezés lehetőségétől. Az, hogy a „jobbágy" itt valóban alattvalót jelent, aligha vitatható, de a vers mondanivalója véleményünk szerint egyébként sem a már akkor is kétértelmű szón fordul meg, a „jobbágy" alattvaló jelentéssel történő olvasása ugyanis még egyáltalán nem zárja ki az olyan értelmezés lehetőségét, hogy Batsányi nemcsak az önkényuralom elleni forradalom lehetőségére figyelmezteti az uralkodókat, hanem az általuk megszemélyesített feudális rendszer egészének közelgő elbukására, tehát a nemesi kiváltságok felszámolására is gondol, csakhogy az utóbbira vonatkozó nézeteit nem akarja szabatosabban megfogalmazni. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy egy Párizsra vetett vigyázó tekintetnek a Bastille romjai körül ekkortájt már nemcsak a feudális királyi hatalom megtépázását, hanem mindenfajta születési előjog eltörlését is világosan látnia kellett. A franciaországi eseményekről, köztük az emberi jogok deklarációjáról, a nemesi címek eltörléséről Batsányi egyébként 1789-ben akár Szacsvay Magyar Kurir')kbó\ olvashatott 5 s a nagy változásokat ünneplő alkalmi versezetek, röpiratok, sőt vásári metszetek serege a forradalomnak leginkább éppezt az antifeudális vonását hajlamos a Á költemény keletkezési körülményeire ld. az idézett kritikai kiadás jegyzeteit. Vö. még : WALDAPFEL JÓZSEF : A magyar irodalom a felvilágosodás korában. Bp. 1954. 4 Ld. KERESZTURY, TARNAI és WALDAPFEL idézett műveit, 5 Vö. ECKHARDT SÄNDOR: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp. (1924.)
