Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

JENÉI FERENC: A szerelmes Zrínyi

ZRÍNYI MIKLÓS Korán, mikor még alig múlt tizennégy esztendős, találkozunk az első adattal, mely a nő és Zrínyi kapcsolatáról beszél. Pázmány Péter 1634. szeptember 29-én írja Sennyei István kancellár-püspöknek egy, éppen a mi szempontunkból nagyon érdekes, de sajnos csonka levelében: ,,bogy Personalis uram ily dolgot forralna elméjében, bogy egy leányát neki adná. Én csak hallomást mondok: ha úgy volna, annál inkább vigyázni kellene erre az ifjúra."

4 Sennyei püspök a Zrínyi árvák főgyámja volt, akit éppen ebben az időben foglalkoztatott Zrínyi továbbtanulásának kérdése. Pázmány is erről ír levelének megelőző töredékében. A personalis Mikulich Tamás volt, akit Zrínyi György végrendeletében fiai ötödik gyámjának vallott, s akit a király is az árvák curatorának és inspectorának nevezett ki.

5 Gondos, a Zrínyi javakkal törődő gyám volt, aki becsülettel gondozta a hatalmas vagyont, de hogy más szempontból is foglalkoztatta őt a Zrínyiek gazdagsága, azt a Pázmány megírta „hallomás" is bizonyítja. Űgy látszik Mikulich szívesen egyengette volna a még gyerekember Zrínyi vonzalmát, szívesen adta volna leányát Zrínyihez. Ennyi az, amit Pázmány leveléből kiolvashatunk. S ha volt is Zrínyiben Mikulich Tamás leánya iránt vonzalom, szerelemmé nem mélyült, költészetében sem találjuk nyomát. 4 PÁZMÁNY PÉTER összegyűjtött levelei. Bp. 1911. II. köt. 513.1. 5 TAKÁTS SÁNDOR: Zrínyi Miklós és Péter gyámjai. Magyar küzdelmek. Bp. 1929. 70—102.1 .