Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

kiemelkedő jelentőségű objektumainak megemlítését. Ezekben az órákban a muzeológusnak — akitől ilyenkor még szélesebb körű anyag- és tárgyismeretet kíván meg feladata — egy kissé idegenvezetővé is kell válnia. Irodalmi emlékhelyeink megtekintését — hasonlóan múzeumon belüli tárlatvezetéseinkhez — mélyebb, összetettebb hatásúakká fejleszthetjük a kirándulások speciális követelményeinek figyelembevételével alkalmazott színező elemek beiktatásával. Egy-egy irodalmi érdekességű ház kertjében, hangulatos enteriőrjében elhangzó költemény — művészi tolmácsolásban — egy megzenésített vers hangszeres interpretációja, vagy az emlékhelyhez fűződő mozzanat, motívum felidézése a költő hozzátartozóinak, barátjának visszaemlékezése keretében, egy szép szobor, vagy síremlék mellett elmondott költemény értékes hangulati elemekkel gazdagíthatja a hallgatók, a séta résztvevői élményvilágát. Ezeknek a „tárlatvezetés"-éknek sokféle színező eszközökkel történő fejlesztését, lehetőségeinek kibontakoztatását s szélesebb körben történő propagálását intézményünk j övőbeli feladatai közt, mint igen figyelemre méltót tartjuk számon. A tárlatvezetésnek az irodalmi kiállításokon — amint ezt a fentiekben több oldalról próbáltuk megvilágítani — sokszorosan nagyobb a jelentősége, szerepe, mint az egyszerű tárgyismertető, adatközlő múzeumi magyarázatoknak, felvilágosításoknak. Ebből következik az a fontos körülmény, hogy irodalmi kiállításon csak a kiállítás tematikáját, forgatókönyvét, messzebbmenően az anyaggyűjtés és rendezés folyamatát jól ismerő muzeológusok vezethetnek igazán eredményesen. Semmiképpen sem. engedhető meg, hogy olyan írói emlékházakban, illetve alkalmi vidéki kiállításokon, ahol állandó muzeológusügyelet nem biztosítható, a kiállítás őrzésével, gondozásával megbízott személyzet a szó szoros értelmében vett „irodalmi kiállítási vezetés"-t tartson. Az emlékházak anyaga iránt mélyebben érdeklődők számára egyrészt a forgatókönyv alapján készült tudományos igényű útmutatót, katalógust, kiállítási vezetőt kell könnyen hozzáférhetővé tenni s a helyszínen jutányos áron árusítani, másrészt teremőröket — amennyiben ehhez a szükséges előképzettséggel rendelkeznek — el kell látni a kiállítás minden fontes darabjának adatait tartalmazó katalógussal. A teremőröknek a látogatók részéről felmerülő kérdésekre ennek a katalógusnak az alapos ismeretében keh válaszolniuk. Ennek a válaszadásnak azonban nem szabad túllépnie a szigorúan vett adatközlésen, s nem szabad a múzeumi kiállítás tartalmi összefüggéseit taglaló tematikus ismertetés területére kiterjednie. E feladat teljesítéséhez — a kiállítás eszmei mondanivalójának minden esetben az alkalomhoz illő módon történő feltárásához — a muzeológus alapos irodalomtörténeti felkészültségére, muzeológiai tapasztalatára, mély és széles körű szakmai ismereteire, fejlett pedagógiai érzékére, lélektani megfigyelőképességére és a tárlatvezetésben való gyakorlottságára elengedhetetlenül szükség van.