Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

túl halk közvetítés, vagy a berendezés bármely más hibája helyrehozhatatlanul tönkreteszi azt a hatást, amelyet a kiállítás és a jólsikerült tárlatvezetés együtt már elért s amelyet a hanglemez-lejátszásnak még fokozni, elmélyíteni kellett volna. A vezetésnek ilyen eszközökkel való aláfestését megoldhatjuk a tárlat-ismertetés tematikus folyamatába illesztve, vagy a vezetés előtt, illetve az után. Az első megoldás előnye az, hogy a kronológiai egymásután megőrzése biztosítja a kiállítás egészéről alkotott egységes, összefüggő kép kialakulását, a másodiké és harmadiké az, hogy a hanggal színező motívumokat esetleg a múzeumnak külön erre a célra szánt és berendezett helyiségében kényelmesebben, ülve hallgathatják végig vendégeink. Ez utóbbi esetben azonban a színező elemeknek a kiállítás egészével való harmonikus összeolvasztása s a kettő egységes hatásának felébresztése lényegében nem oldható meg — vagy legalábbis nem teljes mértékben vihető keresztül. A szöveges és zenei illusztrációknak a kiállítástól szeparált teremben történő bemutatása kétségtelenül mélyreható hangulati többletet jelenthet s a látogató a költői alkotás művészi tolmácsolásának, megzenésített költemények összetett érzelmi hatásának eredményeként a költő világához a kívánható legintenzívebb módon és mértékben közeledhet. Ezért az itt vázolt megoldásoknak bármelyik változatát rendkívül hatékony színező eszköznek tekintjük. Véleményünk szerint nagymértékben segítik a látogatót abban, hogy a költői művet valóban mélyen átéljék s a költő korának, társadalmának problémáit alaposabban megértsék. A tárlatvezetőnek igen nehéz és bonyolult feladata ilyen esetekben a látogatók emocionális befolyásolása az elhangzott művészi produkciók között, vagy azok előadása után a kiállítási termekben. A vezető muzeológusnak ilyenkor a költő és az előadóművész keltette emelkedett hangulatból mondanivalóját okosan, mérséklettel adagolva, saját személyének túlhangsúlyozásától szerényen tartózkodva kell átvezetnie közönségét az elhangzott mű hangulat- és gondolatvilágából a költő, az ember világába, a művészi alkotás magas régióiból a költő korának, társadalmának, pályájának küzdelmei közé, egyéni problémáinak gyakran bonyolult útvesztőjébe, magánéletének aprólékos emlékei, környezetének nem egyszer lehangoló, de jellemző alkotórészei közé. A kiállítás mondanivalóját alapvetően kifejező anyagot a fejlődő, gyarapodó anyagi és technikai lehetőségek között még más eszközökkel is megkíséreljük kiegészíteni, illusztrálni. Ezeknek az új — nagyrészt még csak terveinkben élő, de fokozatosan megvalósuló — eszközöknek minden látogatócsoport, illetve egyén esetében éppen a szükséges módon és helyes formában megoldott kapcsolása a kiállítási anyaghoz a tárlatvezető megújuló s a kiállítással együtt lépésenként továbbfejlesztendő feladata. Egy-egy kiállításhoz tartalmilag simuló, a kiállítás mondanivalóját újfajta ráhatásokkal, még gazdagabb tartalommal kiegészítő film vagy diapozitívsor bemutatásához feltétlenül szükséges a muzeológus bevezető magyarázata. A kiállítás anyagát sokszínűen kiegészítő, fejlett technikai eszközökkel bemutatott diapozitívek levetítése alkalmával a tárlatvezető muzeológusnak kell arról gondoskodnia, hogy a vásznon megjelenő képek egymáshoz és a kiállításhoz való viszonyáról a látogatók tartalmas, magvas felvilágosítást kapjanak. Véleményünk szerint a mindenkori látogatók egyéniségéhez szabott, élőszóban közvetített magyarázat hasonlíthatatlanul többet nyújthat a vetítést nézőknek, mint a leggondosabban megfogalmazott, de végső soron mégiscsak merev képaláírások. Ez a minden esetben a hallgatóság szellemi igényeihez igazodó, hajlékony magyarázat életet, mozgalmasságot kölcsönöz a statikus jellegű képsornak, s tartalmilag összefüggő folyamattá, egységes látvánnyá fűzi az egyébként önmagukban elszigetelt, külön tartalmi egységeket jelentő reprodukciókat. A szöveges, illetve zenei illusztrációkat, film-, illetve diapozitív-vetítéseket és a jövőben még sokoldalúbban kibontakoztatandó színező motívumokat a múzeumi