Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei
természettudományos és filozófiai ismeretek segítségével. Az egyéni élményből csak az alaphangulat maradt. De az adott valóságra, melyet tárgyilagos mérlegre tett az emberi értelem, reagálhat-e más érzelemmel az adott kor embere? Az önkényhez igazodó „igazságot" (Eszmélet VIL), a szárnyalni kívánó törekvések szűkre szabott határait (Eszmélet VIII.), a teljes egyedülmaradtságot (Eszmélet X.) ki nem érezhette. Ezek nevében szólt itt a költő, aki azt írja magáról: A világ vagyok — minden, ami volt, van . . . (Dunánál) „Amit . . . versben írok le, annak társadalmi és egyetexnes jelentősége kell, hogy legyen, annak társadalmi értelme van. Egyszóval a művészi forma tartalma mindig egyetemes és társadalmi. . ." 28 A műalkotás tehát elszakadt az élménytől, amely létrehozta és megkezdte önálló életét. A vázlatokban — éppen indulatiságuk miatt — a költői magatartás: a valóság szemléleti módja és formája se egységes még. 29 Az ellenszegülő dacosság és a megnyugvó lemondás keveredik és szinte váltja, vagy fedi egymást. Az érzelmi anyag, amelyből az ihlet táplálkozik, túl komplex, túl sokrétű ahhoz, hogy elemeiben is egységes „műegész"-et eredményezhessen. Az említett vázlatnak sokszínű elemeit nem lehet „résztelén egész"-szé Ötvözni. Sűrű indulatiság és higgadt konklúziónak ez az egymásba keverése gátjává válhat az egyes elemek teljes kifejtésének. Az élmény logikai végiggondolása — melyet a fentiekben nyomon követtünk a vázlatokban — megteremtette az élmény szemléletének teremtő távlatát, mely a műalkotás létrejöttének feltétele. „Azt a síkot, amelyen egyik, vagy másik esemény lejátszódott el kell hagyni, távolságot kell tartani; ez kötelező . . ." 30 Az indulati elemek szerepe itt csak az volt, hogy megindították ezt a távlatot teremtő logikai folyamatot. Ily módon a vázlatokból csak azok a képek, vagy gondolatok kerültek át az Eszméletbe, melyek ennek a logikai úton megtalált gondolategységnek is elemeivé válhattak, illetve csak azok, amelyek az említett folyamat megindítói, kristályosodási pontjai voltak. (Eszmélet VI., VIII., X.) A többinek e vers szempontjából nem volt jelentősége. Azok az indulati elemek, melyek nem illeszkedhettek az Eszmélet fent vázolt elemző alapállású gondolati rendszerébe, más versekben jelentkeznek. A Világosítsd föl gyermeked c. vers néhány sora szinte teljesen egyezik a vázlatokéval, de a közvetlen kapcsolat nemcsak e tartalmi egyezésen alapul, hanem elsősorban a vázlatok indításánál vizsgált indulati magatartás azonosságán. Ha a látszatra egymástól elütő hangvételű versek konklúziójából indulunk ki, itt is szoros egyezést találunk. A kétfajta hangnem tehát egy egységes világérzésből fakad: abból, hogy a költő adott időszakban a különféle emberi relációk (külvilággal, társadalommal, egymással) újravizsgálatát érzi szükségesnek. Az Eszmélet körül született versek mind ezt bizonyítják. 31 A hozzáállás, s mint láttuk, a hangnem, a megoldási módok különbözők ugyan, de a téma mögött levő érzelmi tartalom, a költői mondanivaló egységes. Például: a Babitscsal való kapcsolatát tisztázó Magad emésztő c. versben az Eszmélet szó szerint átvett öt sorát találjuk, ugyanígy a vázlatok gondolatai másutt térnek vissza. Egyszer a felvetett probléma kifejtéseként: 3 « JÓZSEF ATTILA: i. m. 83. 1. 29 Itt elsősorban az „öregem, no, mi van veled . . ." kezdetű vázlatra gondolok, mivel ezt érzem leginkább élménvközelinek. A másik három — különálló — szak már a végleges változat felé vezet. 3 ° MAJAKOVSZKIJ: i. m. 120. 1. 31 Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak, Szappanos víz. Számvetés, Magad emésztő, Mi emberek, Modern szonett, Leülepszik, Emberek, Majd emlékezni jó lesz .. . stb.
