Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BASCH LÓRÁNT: Egy Babits-vers keletkezéséről. A „Petőfi koszorúi"

ünneplik;: ha valaki úgy bizonyára ő nem valami gutgesinnt hivatalos költő. Az-e tán Petőfi, akivé a hivatalos Magyarország szentesítette: az orthodox hazafias költő, a konvencionális, szinte konzervatív nacionalista; — és teljességgel megérdemli-e hogy épen a mai, konzervatív Magyarország ünnepelje? Nem volnánk hívek az ő szelleméhez, ha nem felelnénk erre a kérdésre nyíltan, sőt hangosan nemmel: Petőfi világnézete teljesen ellentétes minden hivatalos világnézettel; ő forradalmár ! s nézetei nagyobbrészt olyanok, hogy manapság alig szabadna kimondani olyan nézeteket. . . Lehet tán felelni, hogy ma ezek a nézetek nem is volnának időszerűek; de hisz. . . — 2 A kéziratban ezután áthúzva a következő két bekezdés: Menjünk-e tovább ezen a nyomon? Mutassuk meg sorban, hogy mennyire nem azonos Petőfi a saját hírnevével, nem azonos avval, amit látnak benne itt vagy ott? Szocialista tán? Alig hiszem, hogy szocialista akadt volna valaha még egy ennyire nemzeti! Bizonyos, hogy Petőfi époly kevéssé a Párté, mint a Hivatalé, itt is, ott is tütakozna a saját hírneve ellen, mely itt is ott is oly igazságtalan, s együtt és nagyban mégis annyira nagy és méltó. Vagy talán mindez nem az igazi hírnév? Az igazi hírnév talán a költőé, tisztán a költőé, menten kortól, egyéntől, politikától ? az igazi hírnév talán nem az olvasók lelkesedésében, nem a politikusok beszédeiben, hanem a költészet tanárainak könyveiben él? az igazi hírnév a művészet hírneve, mely az élet megtisztult eredménye, egy emberlélek megállapodott és örökéletűvé kövült alakja : a csillag fénye, mely földi gravitációtól szabadulva, salaktól mentesen utazik a végtelen felé? Milyen Petőfinek, a költőnek hírneve? ' A kéziratban törölve a következő szövegrész : Nem épencsak a népies költő egyszerűsége ez: Arany bizonnyal époly joggal, ha nem még többel, mélyebben és gyökeresebben népies költő mint Petőfi. Mégis: Arany homéroszi volta a tudatos művész rekonstrukciója, a Petőfi ősi primitívsége mellett. Arany epikájában is van valami líra; ami annyit jelent, hogy van benne valami modern és raffinait, mert a líra, az a líra, mely a világot a saját énünk hullámzásain, villanásain és borulásain keresztül nézeti velünk, legmélyében modern és raffinait valami. A primitív költészet csupa látás, a tiszta tükör látása; és ha nem mondanék vele paradoxont, azt mondanám : a primitív líra csupa epika. Ez, ismétlem, a Petőfi primitívsége a modern líra többi nagyjai közt: azok könnyes szemek, s csak befelé látnak; a maguk baját látják a világban is. Azok — 4 A kéziratban áthúzva a következők: amikor a tömegszuggesztió, a közvélemény nyomása, a becsület, s a hisztérikus feleség élményvágya újból, újból mind kiáltóbb, mind hírhedtebb forradalmi szereplésekbe sodorják, ingerlik, kiragadják a csöndes családi életből, ahova a férfikor határán oly boldogsággal megérkezett. Az asszony szerepe nem utolsó rangú itt. Az életrajzírók hangsúlyozzák, hogy Petőfit lázas véralkatú neje ingerelte a kiáltóbb forradalmi szereplésekbe. Maradj, maradj el a csaták teréről, Nem lész kevésbbé kedves én előttem Árnyas magányodnak homályiban, Mint lennél künn, bár bámultatva a Nyilvánosság napfényes ormain, — így ír a költő, épenséggel nem híve a nőemancipációnak, feleségéhez, aki nemzetiszín vállkötőkkel felpántlikázva jelenik meg a forradalmi népgyűléseken ahova más asszony nem jár; és sütkérezik a nyilvánosság verőfényes ormain. Ahogy a politikai forradalmiság szellemével, úgy állt szemben Petőfi lelke az élet forradalmi ösztöneivel is: az ősi és rendes nem ellentétes nála a forradalmival és korláttalannal; sőt szorosan összefüggnek, mert egy tőből fakadtak; szülőjük az egészség. A primitívség mag — 6 A kéziratban áthúzva a következő két bekezdés: 5 ennek a lelki egészségnek legtipikusabb jele és tünete az őszinteség; csakugyan ez az a vonás, amelynek megfigyeléséből a lélek egészségi állapotának legbiztosabb diagnózisát lehetne adni. Az egészséges lelkű ember őszinte, épen azért, mert nincsenek lelkének fájó pontjai, melyekhez nem szeret hozzányúlni. Nincsenek gátlásai. Petőfi őszinte és kíméletlen, az ősember őszinteségével és kíméletlenségével. Nyíltságának egyszerűségében és meggondolatlanságában — a modern élet komplikált viszonyai között — van valami enfant terrible-szerü. E természetes egyszerűséggel szemben a jellegzetesen modern líra — agyonsebzett és dekadens lelkek költészete — fátyolos: szimbolikus, vagy művészien impasszibilis, szemérmes és Fart pour l'artos. S nem kell ezért a mai, szorosabban dekadensnek nevezett korhoz és költészethez jönnünk: ilyen voltakép az Arany János költészete is. Ha azt kérdeznék tőlem, ki a modernebb költő kettejük közül: Arany vagy Petőfi? mindenesetre Aranyt említeném. Arany a modernebb. De Petőfi az ősibb, egészségesebb !