Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BASCH LÓRÁNT: Egy Babits-vers keletkezéséről. A „Petőfi koszorúi"

EGY BABITS-VERS KELETKEZÉSÉRŐL A „Petőfi koszorúi" BÄSCH LÓRÁNT A habent sua fata versekre is áll. 1923. január 1-én, Petőfi centenáris évfordulóján jelent meg a Nyugatban Babits Mihály verse. Nem váltott ki különösebb emóciót. Csekély visszhangja ha volt, elsikkadt a dérrel-durral reklámozott hazafias felbuzdulás görögtüzében.

1 Hamarosan feledésbe is ment. Azóta is csak hébe-korba hallatszott egy-egy szűkszavú, halk hang, mely a költőileg is kiemelkedő verset említésre érdemesnek találta. Csak most, negyven év múlva — e közlés írása közben — megjelent (a gimnázium IV. osztályának szóló) irodalomtörténeti tankönyvünk adja meg Petőfi koszorúinak az illő kiemelt helyet. Egyenrangút a híres versekével, amelyekben a magányának elszigetelt világából kilépő költő, békét parancsoló, harsogó hangon fordult nemzetéhez. Ez a vers sem erőben, sem tüzében, sem bátorságban nem kisebb amazoknál. Mint tett sem volt kevesebb. Még robbantak az Ébredő Magyarok békés polgárokra vetett ekrazitbombái, amikor a költő Petőfi „eszméinek ellenségeire" az ünnepléstől őket eltiltó szavát felemelte. Nem riasztotta őt sem jogától fosztó fegyelmi ítélet, sem ügyészi vád Az igazi hazáról írottak miatt,

2 sem a rendőri felügyelet, évek múlva, egy régi vers, a Húsvét előtt ürügyén.

3 A félénken visszahúzódó, kételyek közt ingadozó költő, ha egyszer haragra lobbant, dacosan ellentmondó és merész tudott lenni. Haragra lobbanthatta már a híre is annak, hogy a Móricz Zsigmonddal együtt tagjai sorából őt kizáró Petőfi Társaság, amelynek elnöke akkor egy Pékár Gyula volt, lesz a hivatalos ünneplés illetékese. Személyes kiállásra és megnyilatkozásra alkalmat adott számára a centenáris ünnepségeken közreműködésre őt felkérő több meghívás. A felkérésekre ugyan a Széchényi Könyvtár Babits-archívumában közvetlen írásos bizonyítékot eddig nem találtam, de a rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint kétségtelenül megtörténtek. E dokumentumok között időrendben első egy ünnepi beszédnek fogalmazványa, amelyet Babits nem tett ugyan közzé, de gondosan megőrzött. Török Sophie naptári jegyzeteinek és a napi sajtóban talált adatoknak egybevetéséből megállapítható, hogy a költő két alkalommal mondotta el ezt a beszédet. Első ízben a Lipótvárosi Kaszinóban, a pesti zsidó értelmiség elitjének társaskörében, január 7-én (Darvas Lili színművésznő közreműködésével) tartott ünnepségen,

4 majd egy héttel később 1 Ld. a Pesti Hírlap 1923. jan. 23-i számának beszámolóját az évforduló szegényes ünnepléséről. 3 Ld. erről ÉDEB ZOLTÁN dokumentációját a Petőfi Irodalmi Múzeum 1959-es Évkönyvében. 70—77. 1. 3 Ld. erről FENYŐ MIKSA emlékezését a Babits Emlékkönyvben. — Bp. 1941. 127—135.1. 4 Ld. a Pester Lloyd 1923. jan. 8-i esti lapjának beszámolóját.