Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
GONDOLATOK ADY TÖRTÉNELEMSZEMLÉLETÉRŐL SÁRA PÉTER Kevesen figyeltek fel még Ady történelmi vonatkozású írásaira, ami azért is meglepő, mert olyan költőről van szó, akinek társadalmi szemléletét igen mély történelmiség jellemzi. Az általa kimondott társadalmi igazságok azért olyan mélyek, megcáfolhatatlanok, mert magukban foglalják a jelent meghatározó múlt, a történelem alapos ismeretét is. Ezt érezzük még azokban az írásaiban is, ahol nem beszél a múltról, de önkénytelenül is történelmi síkban kell gondolkodnunk, mert már a látásmódjában benne van az élet, a társadalom mozgásának átfogó, egyetemes szemlélete. Adyt természetesen kora társadalmi valóságának jövőt meghatározó izgalmas kérdései foglalkoztatták elsősorban, de a kor társadalmi jelenségei mögött mindig szenvedélyesen kereste a jelent magyarázó előzményeket is. így alakult ki az a sajátos dialektikus látásmódja, amelynek segítségével mindig felismerte a lényeget, a jelenségeket létrehozó törvényszerű folyamatokat. Ennek a látásmódnak a kialakulása azonban lassú, bonyolult belső érlelődési folyamatnak volt az eredménye és a legszervesebben világnézetéhez kapcsolódott. Történelem iránti érdeklődése korán jelentkezhetett, hiszen szülőföldje rengeteg múltat idéző nevet, romot, legendát őrzött, de magában a családban is erős történelmi hagyományok éltek. Az egyik önéletrajzi novellájában 1 Ady utal arra, hogy kicsi korában a történelem még játékaiba is be-betolakodott. Játszótársával Pápay Rózsikával gyakran játszottak Eger-játékot, azaz Egervár ostromát. Később pedig a történelemből kapott jeles osztályzatai bizonyítják, hogy Ady Nagykárolyban és Zilahon is szívesen tanulta a történelmet, amely feltehetően mindig kedvenc tantárgya lehetett. A felekezeti iskolák egymástól erősen elütő szelleme bizonyára történelem-látását is erősen befolyásolta. Akarva,, nem akarva korán meg kellett ismernie, hogy az otthonról hozott, természetesnek tartott „kálvinista igazságok" mellett vannak „másféle igazságok", sőt mi több, azokkal szemben álló s azokat elítélő nézetek is. Szép papunk története c. novellájában azt sejteti, hogy a piarista gimnáziumban meglehetősen erős katolikus-centrikus történelemszemlélettel kellett megismerkednie. „A többi papok csúfoltak minket protestánsokat és zsidókat. Gyalázatos meséket meséltek Luther utolsó órájáról. Hogy miként vitték el Kálvint az ördögök. Hogy Kapisztrán János volt a legnagyobb magyar, s Magyarország a Szűz Máriáé ..." 1 Mikor Bodrit legyőzték — Budapesti Sapló 1906. jún. 10.
