Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái
réssel kezdi az anekdotát, bevezetését a régi tankönyvek nagy része elhagyta. De maga a szöveg közismert: Jókai fogalmazásában ment át a köztudatba. A cinkotai kántor középpontjában három kérdés áll, ezekre kell az egyik szereplőnek megfelelnie. Most már minden a szereposztástól függ. Ki kit győz le ebben az anekdotában? A nemzetközi irodalomban jólismert változatok rendkívül sok lehetőséget mutatnak, ezekről W. Anderson Kaiser und Abt című könyve tájékoztat. A magyar változatokban demokratikus szemléletet találunk: a szegény, a,z elnyomott felel meg a kérdésekre s a gazdag, a hatalmas megszégyenül. A magyar változatokat Berze 922. számon sorolja fel. Ezekben a változatokban a bíró helyett a kanász (MNGy. VI. 317—320.), illetőleg a gazda helyett a cigánybéres felel meg a király kérdéseire. (Káhnány, Hagyományok, II. 132.) Egyedül a Jókaiközölte változatban találjuk meg azt a szellemes antiklerikalizmust, amely a nemzetközi anyagban oly gyakori : a tisztelendő úr nem tud megfelelni a kérdésekre, helyette a kántor megy el őfelsége elé. Figyeljük meg Jókai kitűnő jellemzését a két szereplőről, s az anekdota cselekményét a három kérdés feltevéséről: ,,A folyamodó kérése teljesíttetik, ha e három kérdésre meg tud felelni : Először, hol jön fel a nap? Másodszor, mennyit ér a király? Harmadszor, mit gondol a király? Amint a jó pap meghallá a választ, nagy lön az ő homlokának izzadása: vajon ki tudna ilyen kérdésekre megfelelni? Három napi határidő volt rá szabva, azt a jó pap megtoldotta még három éjszakával, mert mind éjjel mind nappal e három kérdésen gondolkozott, s mentül többet gondolkozott, csak azt tudta meg, hogy nem tud rá felelni. Volt azonban neki egy kántorja, akit nem kántorböjtökröl neveztek eképpen, sőt inkább nagyon is nem szeretett semmiféle böjtöt, a szomjúságot pedig még kevésbé, s az a veszedelmes fajtája volt szomjúságának, melyet csak a bor tud eloltani. Ez hogy észrevéve a jó tisztelendő nyughatatlanságát, megtudakold nagy bajának okát, s miután megtudá a király kérdéseit, összeüté a bokáit. — Sebaj! — úgymond. Elmegyek én atyaságod helyett s megfelelek mind a három kérdésre." A szöveg minden szava, de különösen a dőlt betűs rész világosan mutatja, hogy az anekdota Jókai szövegezése. „A róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő" demokratikus mondanivalója miatt érdekes. Mátyás király a nép barátja s az elnyomottakat még saját ajtónállóival szemben is megvédi. Ezért nevet jót a tréfán, amikor a varga száz pálcát kér jutalmul, s ezt hiánytalanul ki is szolgáltatják az ajtónállóknak. Ugyanilyen demokratikus mondanivalót tartalmaz az Egyszer volt Budán kutyavásár is. A szegény ember meggazdagodik a király jóvoltából, a gazdag örmény pedig arra fanyalodik, hogy egykori juhászához szegődjék be cselédnek. A nagy tök és a nagy ökör is ezt a szemléletét tükrözi: a király a szegénynek kétszáz aranyat ajándékoz egy nagy tökért, a gazdagnak viszont négy ökörért odaadja a tököt. Különösen érdekes Jókai A három kérdés című anekdotája. Berze 927. számon tartja nyilván, s a típusnak A megfejt három bakkecske címet adja. A régi magyar gyűjtemények csak két változatot tartanak számon, de a nemzetközi anyag rendkívül gazdag. Jókai a hagyományos népi szemléletet híven követi s Mátyás király a szegény szántóvetőnek módot ad arra, hogy három vén bakkecskét (ezek őfelsége kísérői!) megfejjen. A Mátyás király kapál, Mátyás király lustái, Csiribiri emberek ugyancsak ismert, jól elbeszélt anekdoták. Jókai az igazságos nemzeti király emlékének felidézését tiltakozásnak szánta a Habsburg-önkényuralom ellen.
