Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái

JÓKAI MÔK ÖNARCKÉPE (RAJZOLTA 1850-BEN) Dugonicsnak azon kora előtt közkeclvességű regényei szomszédságában fogják pihenni a boldog elfeledés álmát-; de fogom mondani azt: »ime kötetekben gyűjtöttem össze a magyar néphumor elszórt adalékait, ezeket hagytam az utókornak, és ezek a kötetek élni fognak és tanúskodni, míg a magyar él; — az pedig él —, míg a világ all«. Ez a nyilatkozat sok tekintetben érthetetlen a mai olvasó előtt. Vajon miért kell az írónak összegyűjtenie a népköltészet hagyományait? Milyen összefüggés áll feim a gyűjtés és a szépirodalmi alkotás között? Hogy ezekre a kérdésekre válaszolhassunk, az egykori gyűjtés célkitűzéseit és módszereit kell megvizsgálnunk. Erdélyi János célkitűzése, Petőfi és Arany gyakorlati ars poeticája egyaránt hirdeti, hogy a nemzeti költészet alapjául a népköltészetet kell tenni. Ilyen módon a gyűjtés egyik alapvető feladata, hogy az irodalmat megalapozza, az íróknak, köl-