Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

Móricz Zsigmond a népről ír a népnek. Keresi a népköltészet mélyről fakadó indítékait. Ludas Matyija progresszív szellemben egyesíti Fazekas művének és a népmesének lényegét. Nem véletlen, hogy épp Móricz Zsigmond az, aki egyik korai tanulmányában elsők között állítja Fazekas remekművét méltó helyére : a magyar irodalom klasszikusai közé. Fazekas művében a legnemesebb értelemben vett népkönyvet üdvözli. „Irodalmi kritikusainknak Fazekas Ludas Matyiját. . . nem kellett kiásni... a könyvkereskedő polcairól, embertől nem lelt zugokból. Hanem . . . ezernyi ember kezein forgó példányai közül kellett volna egyet felvenni. . . hogy irodalmunk közkincsei közé besoroztassék". Móricz hitvallására jellemző, hogy szemében a költői alkotás legnagyobb elismerése, ha a nép magáénak vallja. Ludas Matyi előbb kapta meg azt ,,. . amit egy értékes irodalmi mű csak . . . lassan szokott elérni, hogy a szellemi magasabb régiókból a szorosabb értelemben vett néphez terjedjen ... s még hátra van, hogy irodalmi becséhez illő közönség kézbe vegye".

39 Móricz a tömegekhez akart közvetlenül szólni, ezért vonzotta a drámaírás is : ,,. . . egy könyvet háromezer példányban nyomnak, a színházban egy este ezer embert fogok".

40 Mélységes tisztelettel közeledik a népköltészethez, és Fazekas művében a népmese művészi feldolgozásának példaképét ismeri fel, amely „méltó a meséhez. Egy szerencsés szellem kohójában izzott és minden salak letisztult róla . . ."

4l Móricz ezen a nyomon halad, és a Ludas Matyi című színművét valóban mindvégig a magyar mesekincs szellemében alkotja meg, elmélyíti annak szimbolikáját és erősíti Fazekas szatirikus hangját, a „bohózat szertelenségeit". Tudatos stilizáló szándékát hangsúlyozzák az archaizáló nyelvezet és a díszletekre vonatkozó utasítások is. A mese szimbolikája és a szatíra által válik Móricz Ludas Matyija általánosabb érvényűvé és egyben időtállóbbá, mint a korabeli naturalista irányzat színműveinek többsége. A főhős Ludas Matyi túlnő a saját sérelmét megtorló jobbágyon, és a zsarnokság ellen való harc jelképévé válik. Ezt a jelképességet tudatos színpadi hatásokkal nagyítja fel Móricz. így például a népi bosszúállás mottóját tömör drámai képben jeleníti meg. Döbrögi Matyi lúdjaival együtt elveszi a vásárosok termékeinek legjavát, és utána a megalázott emberektől zajos vásári mulatságot követel. Az erőltetett vigasság közepette, amikor a földesúr kérdésére, hogy boldog-e az ő népe, a megfélemlített nép ráfeleli, hogy „boldog". Fent a színfalak mögül megszólal a vásárból kivert Ludas Matyi hangja, és mindenki megmerevedve hallgatja : ..Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza."

42 Döbrögi mintha mit sem hallana, egyre vadabbul erőlteti a mulatságot, de a megismétlődő szózat hangját nem tudja túlharsogni a vad zenebona. A zsarnokság hiába álcázza magát népboldogítónak, a megalázottak kényszeredett vigassága mögött ott morajlik fenyegetően a nép haragja. Tökéletesen Fazekas Matyijának alakjából indul ki a jellem formálásánál, de a dráma nem elégszik meg a mese rövid, tömör jelzéseivel, ezért elemzi és bontja tovább a Fazekas suhancában jelzett csírákat. „A legtudatlanabb ripők falusi kölyök mikor elénk kerül. Dologtalan . . . igazán semmirevaló . . . egyszercsak valami szokatlan dolgot érez . . . Űgy jár, mint a mesebeli ösztövér ló ; tüzes abrakot evett, utána 38 .MÓRICZ ZSIGMOND : Ludas Matyi, Uránia 1905. márc. 1. Kötetben M. ZS. Irodalomról, művészetről. Bp. 1959. 178—204.1. 10 RÉZ PÄL bevezetője a Móricz Zsigmond színművei című kötethez, Bp. 1956. 477.1. « MÓRICZ ZSIGMOND id. tanúim. "Ludas Matyi régimódi komédia három felvonásban 1911. Móricz Zsigmond színművei 1909—1913. Bp. 1956. 195. 1