Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
SZAUDER JÓZSEF: Kölcsey ismeretlen kéziratai
A kisebb terjedelmű s jelentőségű kéziratok Ezek közül csak azokat ismertetem — a fentieknél rövidebben —, amelyek kiadatlan és ismeretlen szövegeket tartalmaznak. A mintegy hatvan lap terjedelmű, autográf olvasmánynapló 1822—23-ból statisztikákat, kronológiai és történelmi jegyzeteket, halálhíreket, Bayle-excerptumokat, esztétikai kivonatokat (Kantból), a zsidókérdésre vonatkozó jegyzeteket tartalmaz. Conspectus Geometriáé . . . című, 22 lapnyi autográf, latin nyelvű geometriai értekezése, ill. kompilációja maradt fenn 1819-ből. Görög filozófiatörténeti vázlatok és jegyzetek találhatók a Görög filozófia címen ismert tanulmány autográf kéziratanyagában (3—1 lap). Előkészületi kivonatok, jegyzetek készültek (6—8 lap) a mesmerizmusról, a magnetizmusról írt tanulmányokhoz. Kiadatlan A^opstocA>versfordítások (2), Poéma dramaticum dimidio-macaronicum (ismeretlen) : Kölcsey keze írásával, továbbá több ismert versének variánsértékű autográf kézirata és 14 levélnyi, oktáv alakú, nem Kölcsey keze írásával készült vers, melyekről egyelőre nem állapítható meg, Kölcsey írta-e vagy sem. A kézirat végén 1808. augusztus 23-i dátummal Kölcsey Ferenc sk. aláírása áll, mint olyané, aki megerősíti, hogy e versek in conc. Kállay készültek. Institutiones Juris Criminalis és jogtörténeti (magyar nyelvű) jegyzetek, autográf, kiadatlan (13 levél). Ezeken kívül számos ismert, kiadott művének legteljesebb vagy variánsokat nyújtó vagy cenzori példányként használt autográf kézirata (pl. a vallási Töredékek igen szép kézirata, az Iliász-fordításnak eddig legteljesebb kézirata, a Perényieknek. legteljesebb kézirata, egy Kende számára készített Kölcsey-beszéd autográf kézirata, ráírva az is, hogy Kende számára készítette stb.), Kölcseyhez írt levelek (Szemere Pálnétól, Szemere Györgytől, Vécsey Miklóstól, Szathmáry Király Józseftől), Kölcsey beszédek nem autográf kéziratai. Kereskedői törvénykönyv (nem Kölcsey keze írásában), amelynek keletkezéséhez köze lehetett, Proclamatio, Blumauer-fordításrészlet (nem Kölcsey keze írásában) tartoznak — 1808-ból való dokumentumok és az 1850-es évekből való levelek, elszámolások stb. mellett — a Kölcsey Klára örököseitől együtt tartott s tőlük most a Petőfi Múzeumba került Kölcsey-anyaghoz. Elsietett volna ezt a nagy értékű s igen összetett kéziratanyagot már most, folyamatban levő kritikai kiadása előtt teljes egészében s mélységében értékelnünk, s minden vonatkozásában beillesztenünk a Kölcsey-életműbe. Némely tekintetben azonban már most megállapíthatjuk bizonyos, félreérthetetlen tanulságait. Szemere Pálhoz írt 1833. március 20-i önéletrajzi levelében Kölcsey a következőket hangsúlyozta : ,, 1808-ban kezdek filozófiát tanulni s ez megkapott. Másik évben is, midőn már jurista voltam, a filozófia történetével sok időt tölték . . . Kazinczy magához fűzött s ajánlá a görög nyelvet. Akkor kezdem olvasni Hómért, Diogenes Laertiust (ki filozófi történeteket írt) stb". A másik önéletrajzi levélben (ugyancsak Szemeréhez, 1833. április 12-én) pedig ezt írta : „Volt idő (iskolai pályám vége s jurátusságom), midőn kozmopolitizmus fogott körül . . . okának gondolom a francia lágymeleg poézist, s azon lélekölő hidegséget, melyet a francia újabb filozófok mindenre, ami szent, fu vallottak — a Systeme de la nature s több ..." Egybevetve ezeket a késői nyilatkozatait az 1808-ból. 1809-ből fennmaradt levelek tanúságaival, s azzal a Philosophia Graecorum címen kiadott, 1809. márciusi dátumú töredékkel (De Secta Jonica), melyet eddig egyetlen korai filozófiatörténeti írásaként tartottunk számon, semmi újabb fogódzót nem nyertünk kijelentésének („a filozófia történetével sok
