Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió

A beszéd első szakaszában Tisza kifejti, hogy a kormány nem oldotta meg feladatait. Szemére veti a kormánynak az elkövetett hibákat és felsorakoztatja a mulasztásokat. Hosszú fejtegetéssel mutat rá a költségvetés hibáira. Majd rátér a lényegre : elemezni kezdi a kiegyezés problémáit. Bonyolult fejtegetéssel vezeti el hallgatóit végső tételéhez : ,,az 1867. XII. tc. módosítása ma, és nem tudom meddig, előtérbe nem léphet, égető kérdést nem képezhet". Ezzel Tisza mintegy befejezi a kampányt, melyet Jókai akkor már egy éven át folytatott lapjaiban. Nem harcol többé 67 ellen, s ezzel kormányképessé teszi pártját. De hogy a választókat is megnyugtassa, tiltakozik az elvfeladás ténye ellen. Ezt a tiltakozást így fogalmazza meg : „Midőn t. képviselőház a helyzet ilyen, és mert én senkitől e világon elveinek megtagadását, az azok valósításáról való lemondást nem tudnám követelni, de éppen ezért ezt magamtól se hagyom követelni, ha segíteni akarunk a bajon, csak egy mód van : ne azt kérdezzük egymástól, mi nézetünk a jövő kérdései felett, de kérdezzük egymástól azt, mi nézetünk a mostani égető kérdésekről". A fentiekből kitűnik, hogy Tisza ugyanazokkal az érvekkel él, amelyeket Jókai használt cikkeiben. Sőt, a befejező szakasz hazafias fordulatai is („A haza minden előtt !") a szépíróra emlékeztetnek. Nehéz volna eldönteni, vajon Tisza sugalmazta-e hosszú időn át azokat a cikkeket, amelyek A Hon és az Igazmondó hasábjain megjelentek, vagy Jókai egészen, esetleg részben önállóan, saját véleményét írta meg. De az kétségtelen, hogy kettejük között teljes összhang mutatkozik, s Jókai távoli és közvetlen közeli előkészítéssel nagy mértékben megkönnyítette Tisza fúziós politikájának első szakaszát. Az sem lehetetlen, hogy Jókai kezdeményezései adtak ötletet a pártvezérnek egy-egy nehézség leküzdésére. Jókai szerepe mindenesetre nagyon jelentős ebben a küzdelemben, s bizonyos, hogy Tisza legbizalmasabb köréhez tartozott, leghasznosabb munkatársa volt. Tisza beszéde mind az ellenzéket, mind a jobboldalt kielégítette. Bár egyes kormánypárti lapok azt erősítgették, hogy a beszéd a Deák-párt erkölcsi győzelmét jelenti, s a szélsőbal is szót emelt az elvfeladás miatt, a képviselők legnagyobb tömege reménykedve és örömmel nézett a jövő elébe. A két nagy párt fúziója küszöbön áll, s ezzel lehetővé válik olyan kormány alakítása, mely „erős" lesz. Amint a Pester Lloyd írja : „Mindezt (ti. a kiegyezés jelentőségét) a Deák-párt rég elismerte, s most ugyanezek a mérsékelt ellenzék vezére által ily tartaléktalanul elismerve, parlamentünk két nagy pártja oly közel jutott egymáshoz, hogy már-már kezet foghatnak". Az Igazmondó néplap, ennek közönségét nem lehet egyszerre beavatni az elvfeladás titkaiba. Ezért Bakcsi Ferenc, Jókai képviselőtársa és a lap rendszeres publicistája, óvatos vezércikkben tájékoztatja a fordulatról az olvasókat. A „Vége a testvérharcnak !" című hazafias tónusban írt cikk (Igazmondó, február 7.) sajátságos magyarázattal szolgál. Megtudjuk belőle, hogy Tisza politikai ügyességét még az ellenfél is elismeri. Az is kiderül, hogy „Tisza hazafias nagy lépését megtette ; és tette ezt az elvek terén való minden alku nélkül". Ezután idézi Tisza cikkének egyes szakaszait, majd rámutat, hogy nem elvi, mindössze sorrendi változásról van szó. A párt programja nem változott meg, s mint Bakcsi írja : „most sorrendi változás van, a program és az elvek ugyanazok, csak a sorozat más". Bakcsi ismételten hangsúlyozza, hogy a kiegyezéssel nem ért egyet, mert az megalkuvást jelentett. Ennek ellenére Tisza útján halad, mert : „most elsősorban nem Ausztriáról és Magyarországról, hanem csak Magyarországról, és abban is két pártról és ezek között is . . . semmi alkuról, hanem csupán egyideig való kézfogásról van szó ... a haza megmentésére". Tisza beszédének első gyakorlati következménye a középpárt határozata, mely szerint a párt tagjai kötelességüknek tartják, hogy „a hazafias felhívásra" hallgassanak és csatlakoznak a balközéphez. Sokat használt a balközép politikájának a bécsi lapok hírverése Tisza terveiről. 6 Sl