Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

MÓRICZ ZSIGMOND, A NYUGAT ÚJ SZERKESZTŐJE Móricz Virág 1929-ben pont ötven éves volt. Ötven év — ötven könyv ! így lűrdette a kiadója. Tízkötetes piros sorozatát ügynökök árulták szerte az országban. Annak az ügynöknek, aki ezer sorozatot adott el, apám aranyórát ajándékozott az elszánt kitartásért, hiszen valósággal áttörhetetlennek tűnt a közöny, mely a magyar irodalmat körülvette. „A gondolatok világában égő fáklyát lefelé fordították" — írta, és útrakelt, hogy felemelje. Az ország szinte valamennyi városában felolvasó estet tartott, szép színésznő felesége szavalva kísérte. Többnyire elképesztően kevés, de lelkes közönség előtt. „Egyáltalán sehol nem találtam különbséget a pesti s a vidéki közönség között. Sőt, a vidéki közönség magasabb odaadást és mélyebb megértést tanúsít. Ezért végzem oly örömmel s egyre nagyobb lelkesedéssel ezt az utat s bizonyos vagyok benne, hogy ha a magyar közönségnek a lelki egysége teljes lesz, az egész magyar irodalom sokkal magasabb régiókba emelkedik." Bejárta Szlovenszkót és Erdélyt is. Áttekintette az egész országot, múltját, jelenét, melynél százszor különb jövőt követelt. Mindenütt látott jelt a fejlődésre és mindenütt látta az akadályokat. Herkules erejét érezte magában, ölébe vette Magyarországot : tizenkét színdarabot akart írni egyfolytában, regényeket, novellákat, riportokat, rádióelőadásokat, — megírni a magyarság egész életét. Ötven éves korában az ember gyorsítja a tempót és ezt meg is teheti, már nem akadályozza az útkeresés, játszva forgatja fél század tapasztalatával a mesterség fegyverét. És akkor, a nevezetes esztendő végén, felkínálták neki a magyar irodalom trónusát : Osvát Ernő öngyilkos lett, a Nyugat szerkesztősége őt hívta. Rozoga trón, régi dicsőség is alig tartja, de neki nagyon sokat jelent. Ott indult, ott lelt barátokra, társakra, hívekre, nem bírná elviselni a megsemmisülését. Át kell alakítani szervezőszékké, ahonnan megváltoztathatja a magyar irodalom világát. Már érettségiző korában kísérletezett szervezéssel — amint azt nemsokára a Forr a borban és a Bálban megírta —, s tíz éve, az októberi forradalom idején a Vörösmarty Akadémiá-val, mely ugyan szétesett, mielőtt megépült volna, és éppen ezért kielégítetlen tettvágyat hagyott. Itt az alkalom, kezébe kell vennie a magyar irodalom sorsát. És ha ez iszonyú áldozattal jár? akkor is meg kell próbálni, hisz most éppen lélegzethez jutott. A tízkötetes sorozat 30 000 pengőre apasztotta az előlegszámláját, két színpadi siker, az Űri muri és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül van a háta mögött, előtte pedig a Légy jó mindhalálig bemutatója. A Fáklya németül, Az Isten háta mö-